Csiki Ernő (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 26. (Budapest 1929)

Gaál, I.: Diluviális emlősmaradványok Bajót eddig ismeretlen barlangjából

Meg kell itt említenem, hogy a. nomenclaturát illetőleg MILLES G. S. közismert könyvéhez

1 tartom magam, jóllehet a nemzetség- és fajnévnek gyakori egyezése, sőt olykor még az alfaj-névnek is az előbbi kettővel való azonossága bizonyos fokig bizarr hatásúak. Viszont azonban tagadhatatlan, hogy az elsőbbség jogát — a nomenclatura alapelvét — MiLLEE-nél senki sem tartja jobban szemelőtt. A meghatározott emlősfajok a következők: 1. Myotis myotis BORKH. foss.

2 (1 koponyatöredék és számos egyéb csont). 2 Talpa europaea L. foss. (1 koponyatöredék, 12 jobboldali, 8 baloldali állkapocs, 6 keresztcsont, a hozzátartozó medencecsontokkal, 9 scapula, továbbá több végtagcsont, legalább 12 állattól). Feltűnően nagy példányok csontjai is előfordulnak. 3. Erinaceus roumanieus BARR. foss. (1 jobboldali, 1 baloldali állkapocs, valamint 1 jobboldali ulna, — esetleg egy állattól). 4. Ursus spelaeus ROSENM. (1 koponyatöredék, két bocs — 1 jobbés 1 baloldali-állkapcsa : 17 különböző fog, 4 kézközépcsont, 2 ujjperc s 1 karom: továbbá sok fel- és összetört csontdarab).

3 5. Vulpes vulpes L. foss. (1 koponyatöredék 3 foggal, 2 jobb- 1 baloldali állkapocs, 1 baloldali femur, 1 baloldali tibia. 2 baloldali radiustöredék, 2 ujjperc. 1 bal calcaneus, 1 jobb- s 1 baloldali medencecsont; a. 7. ágyékcsigolya, 7 farokcsigolya). Legalább két állattól származó csontok. 6. Canis lupus L. foss. (1 balold. felső előzápfog, — Pa — valamint egy humerus distalis vége). 7. Felis silvestris SCHREB. foss. (1 teljes állkapocs, 2 baloldali állkapocs, több hát- és ágyékcsigolya, 2—2 jobb- és baloldali medencecsont. 2—2 jobb- és baloldali humerus. 7 ulna töredékei. 3 jobb- és 1 baloldali radius. 1 jobboldali femur, 1 baloldali tibia töredéke, I baloldali astragalus). A fölsorolt maradványok legalább 3 állattól valók. 1 MILLKK, G. S.: Catalogue of the Mammals of Western Europe etc. Londun 1912 - Fölfogásom szerint a recensek nevét viselő diluviális fajok minden esetben fuss. jelzővel látandók el. Nem csupán a maradványok régiségének, illetőleg geológiai korának kiemelése céljából, hanem annak jelzésére is, hogy a nevet adó recenssel talán nem okvetlenül minden tekintetben megegyező öslajjal lehet dolgunk. Könnyen elgondolható ugyanis, hogy ' bizonyos állandó, ha még oly csekély méretkülönbségek-, továbbá és főként a lágy részek (pl. a gerezna színe és minősége) alapján esetleg új alfajnak, sőt fajnak is kellene fölfognunk egyik-másik lossilis fajt, — ha a maga teljes egészében állhatna előttünk. A foss. jelző tehát az eltérő faj vagy fajváltozat lehetőségét jelzi. 3 Dolgozatom sürgősségére való tekintettel a barlangi medve különböző fogának gyors és pontos meghatározására specialistánkat, m. MAIBB ISTVÁN urat kértem föl. Szíves segítségét ehelyütt is köszönöm.