Csiki Ernő (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 25. (Budapest 1928)
Soós, L.: Az Alopia-nem
Alopiák kettős sorozatában az A. straminicollis Druyvesteijni felel meg. Erre a kettős alaksorra alább, miután minden tagját megismertettem, még egyszer visszatérek. Az Alopia livida a Bucses északi lejtőjének legnevezetesebb, nagyon jellemző és nagyon közönséges, sőt tömegesen előforduló Alopiá-ja,. Megtalálható annak már a legmagasabb pontjain is, ismerem pl. a Buksoj 21. ábra. A Bucsecs térképe. (Rajzolta Dr GAÁL ISTVÁN). — Fig. 21. Map of the Bucsecs Mts. (Drawing by Dr ST. GAÁL). tetejéről, 2494 m magasságból s innen lefelé a Maláj esti-völgy 1470 m-es pontjáig, tehát magasságbeli elterjedésének szélessége legalább 1000 m. A Bucsecsről a jelzettnél mélyebb pontról származó anyagom nincsen, de lehetséges, hogy mélyebben is előfordul, hiszen egyebütt, mint alább még lesz róla szó, sokkal mélyebben fekvő pontokon található. A Bucsecs egyes pontjai már a megelőzőkben is nagyon gyakran szerepeltek a termőhelyek sorában, s még gyakrabban esik róluk szó az A. lividá-val kapcsolatban, azért nem látszik fölöslegesnek, ha ezen a helyen rövid vázlatot nyújtok a Bucsecs tömbjének egyes alkotóelemeiről (v. ö. a 21. ábrán közölt vázlatot):
