Csiki Ernő (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 25. (Budapest 1928)

Soós, L.: Az Alopia-nem

sokkal nagyobb a jobboldalinál. A livida sororcula s általában természetesen a livida egész alaksora esetében megfordított a helyzet (11. ábra, A, B), ennek a jobboldali parietalis dúca a megfelelően nagyobb, vagyis mindkét esetben a csavarodás irányába eső. Ebből az, az érdekes helyzet adódik, hogy a livida központi idegrendszerének jobboldala tükörképi mása a straminicollis idegrendszere baloldali felének, és viszont. E kapcsolat magyarázgatás ára egyébként teljesen fölösleges sok szót vesztegetni, hiszen teljes élességgel áll előttünk azonnal, amint a két alak központi idegrendszerét ábrázoló rajzokat egymás mellé tesszük. Ivarkészüléke (26. ábra) ép annyira megegyezik a lividá-évti, mint a straminicollis-évsd (v. ö. a 24., illetőleg 10. ábrát!), var. maxima A. S. 1856. Balea livida var. maxima, A. SCHMIDT, Zeitschr. ges. Naturw., 8, p. 408 et 4-12. 1859. Clausilia livida var. maxima (Unterform ß), ROSSMÄSSLER,

Iconogr., 3, p. 120, Fig. 952. 1863. Balea „ BIELZ, Fauna, I, p. 103 (part.). 1868. Clausilia var. maxima, A. SCHMIDT, Syst. Claus., p. 19 et 24 (part.). 1877. Clausilia „ „ baleaeformis, BOETTGER, Clausilienstud., p. 25. 1883. Alopia „ ,, maxima, KIMAKOWICZ, 1. Beitrag, p. 60. 1887. Clausilia „ „ „ CLESSIN, 1. c, p. 304. 1894. Alopia maxima, KIMAKOWICZ, III. Beitrag, p. 53. 1901. Clausilia „ WESTERLUND, 1. c, p. 8. 1913. Alopia (A.) fussiana maxima, WAGNER, 1. c, p. 30, Taf. 586, Fig. 142—45. 1922. Alopia deaniana, COOKE, Journal of Conch., 16, p. 304. A törzsalaktól eltér abban, hogy karcsúbb termetű, egyenletesebben hegyesedő, színe sohasem kékes, hanem sötét vörösesbarna, varratsávja keskenyebb és kevésbbé felötlő, tarkóráncai erősebbek, határozottabbak, zárókészülékét rendesen csak jól fejlett felső- és alsólemez alkotja, de a colnmellán felismerhető már a kialakulni kezdő oszloplemez is, ezenkívül kivételesen van 1—-3 rövid garatredője, sőt nagy ritkán még spirálislemeze is. Nagysága : 16'9 :4-4, 18-5 : 4*7, 19*4 :4'5, 20-9 :41, 21: 4'5 mm. Termőhelye a Bucsecs és Királykö, vagy máskép Törcsvár és Zernesl közt elhúzódó, illetőleg az említett két hegytömböt egymással összekötő, mintegy 6—8 km hosszú hegygerinc ; legmagasabb csúcsai, a fajváltozat lelőhelyei eléggé alacsonyak s még az 1400 m-t sem érik el (Magura mare 1377 m, Magura mica 1349 m). Nevezetes jelenség, hogy a Magura e jellemző Alopiá-yd zárókészülékének szerkezete tekintetében lényegileg ugyanazokat a fejlődési fajokat tárja elénk, mint a bucsecsi; azonban e fokozatoknak külön névvel való megjelölését mégis mellőztem, mert, legalább anyagom tanúsága szerint, a redők is és különösen a spirálislemez csak egészen kivételesen jelenik meg, azonkívül egészen váratlan szabálytalanságban, mert vannak pl. 3 garatredős példányok, melyekben nyoma sincs a spirálislemeznek, viszont garatredőnélküli egyénekben esetleg meg-