Csiki Ernő (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 25. (Budapest 1928)

Soós, L.: Az Alopia-nem

északi oldalán sejtette a straminicollis termőhelyét, mint azt határozottan kiemeli (1. c., p. 40). Ez alak leírását a következőkben adom: Háza orsóalakú, erőshéjú, tompafényü, színe kékesárnyalatú sötét vörösbarna, varratát fehér, fonálszerű sáv szegélyezi, kanyarulatainak száma 10, az alsók majdnem simák, csak gyenge, szabálytalan növekedési vonalak vannak rajtuk, ezek azonban a felső kanyarulatokon határozottabbakká. szinte bordaszeröekké erősödnek, azonban nem ritkán csak a varrat közelében vannak meg s a varrat mentén fehér szemölcsökké duzzadnak ; a héjnak a nyílás mögé eső része durvábban vagy finomabban ráncos, azonban a ráncok száma nem nagy ; zárókészüléke jóval fejlettebb a megelőző fajokénál, felsölemeze jól fejlett, keskeny, éles, magas, hasonlóképen jól fejlett az alsólemeze is, erős kanyarodással hajlik ki a nyílásba, oszlopemeze ugyanúgy s egyszer annyira előrenyúlik, hogy vége a nyílásba egyenesen belenézve is látható, máskor azonban mélyebben végződik s csak a nyílásba ferdén belenézve tűnik elő; spirálislemeze rövid, de éles, magas, a felsőlemeztöl tágas köz választja el; két garatredője mindig van, közülük a felső tekintélyes hosszúságú, a második rendesen rövidebb s kissé hajlik az elsőhöz, de az is előfordul, hogy a két redő egyenlő hosszúságú, máskor meg egy 3-ik, alsó garatredő is megjelenik, egyszer csak nyomokban, máskor azonban annyira íejletten, hogy nem marad el a 2-ik redő mögött; zárólemeznek kívülről a nyoma sem látszik, azonban legelső nyomai mégis felismerhetők az oszlopról kiemelkedő, de még ahhoz egész hosszában hozzánőtt lemezke alakjában, mely a leendő zárőlemez nyelének felel meg ; nyílása tojásdad vagy körtealakú ; pereme eléggé erősen kitüremlett, összefüggő, összekötő része szabad vagy kis darabon a héjhoz forrott, belül barnásszínű s ínyszerűen kissé megvastagodott. Nagysága: 16-5:4'3, 17*8 :4'6, 19:4*8 mm. A Bucsecs északi oldalának két pontjáról származó példányaim vannak JEKELIUS gyűjtéséből. A magasabban fekvő pont JEKELIUS jelzése szerint Bucsecs: Velikán (Ciganesti völgy), 1720 m m., a másiké Bucsecs: Velikán. konglomerát, 1620 m m. (v. ö. 2. és 21. ábra). A két termőhely példányai közt annyi különbség van, hogy az utóbbiról valók átlag nagyobbak (ezek ütik meg a 19 mm-t), azonkívül zárókészülékük is tökéletesebb annyiban, hogy garatredőik hosszabbak, az alsó is megvan mindig s oszloplemezük is magasabb. E faj anatómiai sajátságaival kissé részletesebben kell foglalkoznom, mivel egyik képviselője egy olyan sorozatnak, melynek megvan a tükörképi megfelelő párja egy ugyanilyen, de jobbra csavarodott sorozat alakjában, s mindenképen nagyon fontos tudni, miképen viszonylik egymáshoz, e két sorozat anatómiai tekintetben. Megjegyzem mindjárt ezen a helye