Csiki Ernő (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 25. (Budapest 1928)

Soós, L.: Az Alopia-nem

élesen el van határolva, hogy PEASE Partula affinis néven önálló fajként ír la le ... . De a csigák és azok kölcsönös kapcsolatának behatóbb vizsgálata elkerülhetetlenül arra a következtetésre vezet, hogy az affinis a P. otaheitana változata, jóllehet belső d i f f e r e n t i a t i ó j a egyenlő oly önálló fajéval, amilyen pl. a Partula cl ara!" Alig hiszem, hogy ily megállapítás után akadna systematikus, aki az itt szóban lévő három alakot nem önálló fajként sorolná egymás mellé. Hogy CRAMPTON más eljárást követ, azt annak tulajdonítom, hogy az ő egész figyelme a genetikai összefüggésre összpontosul, s az összefüggést szemléltethetőbbnek véli a szorosabbnak jelzett rendszertani összefüggéssel, A föntebb elmondottak alapján ez esetben tehát CRAMPTON következtetése és jogos rendszertani értékelés szerint is oly példával állunk szemben, melyben egy amphidrom ő s a 1 a k b ó 1 két, el I entêtes csavarodása által élesen elhatárolt faj s z á r m ázott le ; az elhatárolás teljes és bevégzett abban az esetben, ha valóban úgy áll a dolog, hogy a CRAMPTON által balra csavarodolt affiuis-uck vett példányok a rubescens-hez vonhatók, ha ellenben ez nem volna lehetséges, akkor csak annyit állapíthatnánk meg, hogy a rubescens elhatárolódása tökéletes, az afflnis-é ellenben még nem, mert ennek még balra csavarodott egyedei is vannak. A Partulák-on nyert s itt kifejtett eredmény azért nagyjelentőségű mert úgy látom, hogy az Alopiák esetében ugyanilyen differentiálódás folyamattal állunk szemben, amint azt későbben még látni fogjuk. A tahiti Partulák még több példáját is szolgáltatják annak, hogy amphidrom alakokból miként dilíerentiálódnak ki egyirányban csavartak. Az affinis-hez területileg egymásután 3 fajváltozat csatlakozik, nevezetesen — elterjedési sorrendben — a sinistrorsa, sinistralis és erassa (a kört azután a lignaria zárja be). Ezek uralkodóan balra csavartak, de a két elsőnek jobbra csavart egyedei is vannak. A var. sinistrorsa pl. 13 völgyben él, ebből 5-ben jobbra csavart egyénei is élnek, de nagyon változó számban, mert míg a J-ak száma, a Tenaire-völgyben még a B-t is fölülmúlja (B 374, J 533), addig a vele jobbról, illetőleg balról szomszédos két völgyben a J-ak száma már jóval kisebb (B : J 168:77, ill. 133:70), míg a hátralévő két völgyben a J-ak már csak kivételesen fordulnak elő (405:2, ill. 322:3). A var. sinistralis esete hasonló: 11 völgyben él, 4 szomszédosban jobbra csavartak is ; a B : J példányok aránya a völgyek sorrendjében 177:149, 70:60, 104:25, 561:2, a sorban következő völgyekben pedig valamennyi példány balra csavart és 2795 példánya közt egyetlenegy jobbra csavart sem akadt. Még e hosszú, de elkerülhetetlen kitérő után sem térhetünk vissza 18*