Csiki Ernő (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 25. (Budapest 1928)

Soós, L.: Az Alopia-nem

származik, nagyon fontos, mert arra utal, hogy az affinis B példányai alig választhatók el a rubescens-éitöl. Sőt fel kell vetnem azt a kérdést is, hogy az affinis föltételezett B példányai nem vonhatók-e a. rubescens-hez, mert ebben az esetben tisztán állana előttünk két együtt élő fajváltozaf (sőt az alábbiak 'szerint: faj), melyeket csavarodásuk iránya minden egyébnél élesebben elválaszt egymástól? Természetesen mi sem áll tőlem távolabb, mint hogy jobban akarjam megkülönböztetni tudni a tahiti Partulák-at pusztán rajzok alapján, mint maga CRAMPTON rengeteg anyaga szerint, de mégis úgy Játom, hogy ez a gondolat nem utasítható el a limine. CRAMPTON II. i. 4 völgyből (Tuauru, Papenoo, Mahaena, Haavini) lerajzolta a rubescens-} és az affinis B példányait is, és a rajzok, ahogy látom, a föntebb említett lehetőség mellett szólnak. Pl. a XXVI. tábla 51. ábrája (rubescens a Tuauru-völgyből) és a XXVIII. I. 35. ábrája (B affinis ugyanonnan) a rajz alapján alig választható el; a XXVII. t. 9—10. ábrája (rubescens a Papenoo-völgyből) és a XXIX. I. 4—5. ábrája (B affinis ugyanonnan) színién nagyon közel áll egymáshoz, s különösen a XXVII. t. 9-ik és XXIX. t. 5-ik ábrája közt alig van különbség; a Mahaena-völgy megfelelő alakjai (XXVII. t., 19. ábra és XXIX. t., 40. ábra) közt a rajzok alapján szintén nem lehet jelentősebb különbség, s csak a Haavini-völgy rubescens-e és B affinis-e közt (XXVII. t., 43—44. á., ill. XXIX. t., 60—61. á.) van a rajzon is felismerhető eltérés, de amelynek fokát nem tudom megítélni. Hogy a felsorolt tények értékét kellőképen megmérhessük, idéznem kell CRAMPTON- I i ak azokra vanatkozó szavait (p. 149): „itt. ugyanabban a völgyben azonos körülmények között variánsok két teljesen különböző csoportja él ; azok nem keresztez ő d n e k e g y m á s s a 1, m int bőséges bizonyíték tanúsítja, s egyikük sem tekinthető a másik ő s é n e k, hanem mindegyik 1 e v e z e t h e t ö egy olyan alapcsoportból, mint a Fautaua-völgybeli P. otaheitana otaheitana/' Ebből a rendkívül fontos passzusból mindenekelőtt ki kelj emelnem azt a megállapítást, hogy a különbözőképen csavarodott alakok nem kereszteződnek egymással, azok tehát physiologiailag izolálva vannak. Azonban a „faj" fogalmának mai értelmezése szerint azokat az egyéncsoportokat, melyek nem kereszteződnek egymással, fajoknak tekintjük, s így mai rendszertani felfogásunk szerint a rubescens és affinis nem fajváltozatoknak, hanem fajoknak tekintendők, melyek nyilvánvalóan ép oly élesen elhatárolódnak egymástól, mint a törzsalaktól. Egyébként a következő sorokból kiviláglik, hogy tulajdonképen CRAMPTON-Í magát is erre a felfogásra kényszeritették a tények. Ugyanis a P. otahitaensis affinis-röl ezt írja (p. 185): „Ez alcsoport egészében oly