Csiki Ernő (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 25. (Budapest 1928)

Éhik, Gy.: A mezei görény (Mustela eversmanni Less.) hazánkban

a szelelő és bejárati nyilas között (l) pedig, egy kis kikapart gödörbe rakta az állat az ürülékét. Ebben a földalatti lakásban fogta VÁSÁRHELYI az itt ismertetett pusztapói mezei görényt. ,,Az a kotorék, amelyikből a mezei görényt kiástam, a tanyától mintegy 100 m-re volt, de a tanyában tudtommal a baromfiállományban kárt sohasem tett. ügy látszik, hogy az állat igazi pusztalakó s az emberi lakásokhoz nem húzódik közelebb, mint a közönséges görény". „Tgen érdekes és jellemző a mezei görényre vadászatának módja is. Mert inig a közönséges görény és menyét az alföldi fátlan vidékeken az egereket szaladva fogják el, addig a mezei görény a földből ássa ki az egérféléket. Főtáplálékát (t'usztapón) az Apodemus sylvaticus és Microtus arvalis képezték, de ha válogathatott, az Apodemus sijlvaticus-í részesítette előnyben. Ezt igen jellemző módon ássa ki lakásából. Az ásást a vacok felett kezdi meg és leás egészen a fészekig. A megzavart egér rendes körülmények közt és ha van ki járati nyilas is, a kijárati csatornába szorul.. A mezei görény miután a fészket is kiszórta, felülről nekifog a kijárati csatorna bővítésének és addig as, míg a beszorult egeret lábával el nem éri. Hogy az egeret lábával veszi ki, azt az látszik bizonyítani, hogy a még ki nem ásott kijárati csatorna falán a görény karmainak nyoma mindig látható". Ásás közben a mezei görény többször kiugrik a gödörből és a kijárati nyilashoz szalad, hogy az egér menekülését megakadályozza. Szaladgálásának nyomai a nedves vagy esetleg havas földön jól láthatók ; néha 1- 2 cm mély gyalogutat tapos magának. „Voltak napok, amikor reggelenként 8—10 ilyen módon felbontott egéi-fészket is találtam." ..A mezei görény egereken és pockokon kívül a nyulat és foglyot sem veti meg, de hogy ez utóbbiakat elevenen fogta-e, avagy a helybeli kocavadászoktól megsebzett állatokat kerítette csupán kézre, nem sikerült, megállapítanom." MÉHELY: Adatok a delibláti homokpuszta és a Lokva-hegység faunájához című dolgozatában,

1 a következőket mondja : „Ugyancsak HIMJAN úr (így másik emlősről emlékezett meg, melyet okvetlenül törekednünk kell megszerezni. Az állat szerinte nyest nagyságú, szürke, szálkásau szörösfarkú s télen kiássa és megeszi az ürgét. Ali lehet, a jövő télen talán kiderül". Azóta, sajnos, épen 25 esztendő telt el anélkül, hogy nevezett állat onnan megkerült volna. Most VÁSÁRHELYI biológiai megfigyelései alapján határozottan állíthatjuk, hogy a kérdéses állat nem lehetett más, mint a Mustela Eversmanni. 1 Állattani Közlemények II, 1903, ]>. 101.