Csiki Ernő (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 25. (Budapest 1928)

Éhik, Gy.: A mezei görény (Mustela eversmanni Less.) hazánkban

nyújtván y közelébe esik s így a szemgödör mögötti nyujtvány csúcsát a beftizödéssel összekötő vonalak egymástól erősen távolodók és rövidek, mig a közönséges görényen majdnem párhuzamosak és hosszúak. Az Eversmanni-ra, másodlagosan jellemző bélyegnek tartja SOERGEL az orrnyilas méreteit, mondván, hogy az orrnyilas a M. Eversmanni-n alacsonyaim. Többször lemértem állataim orrnyilasát, az eredmény azonban nem volt kielégítő azért, mert a mérésnél tág lehetőségei vannak a hibahatároknak. Másrészt azt sem tudtam pontosan megállapítani, hogy SOERGEL honnan meddig mérte az orrnyilas magasságát s így méreteimet nem tudtam az övével összehasonlítani. Ezért ezeket a méreteket inkább elhagytam. Érdekes sajátságokat mutatnak hazai példányaim a fogazatban. Nevezetesen a magyaróvári példány alsó állkapcsából az m s régen kieshetett és helye tökéletesen beforradt.

1 Helyét is csak úgy véltem megtalálni az egyik oldalon, hogy tudtam, hogy a fognak eredetleg ott kellett lennie. A budafoki példányon is az ms úgy áll az állkapocsban, mintha közvetlen kihullás előtt állana és a foggödör szélei mindkét oldalon erőst;!) duzzadlak, vagyis a foggödör összeforradásbá indulónak látszik. A pusztapói példány jobboldali alsó ms-je carieses lehetett, ennek következtében karimája letöredezett és gyökere satnya, a baloldali ma normálisan fejlett. A többi példányon a fogak normálisan fejlettek és normálisan beékeltek. Megjegyzem még, hogy a budafoki példány alsó állkapcsán az első előzápfog (pa) mindkét oldalon felszívódott és a foggödörben csak a gyökerek még fel nem szívódott, papirvékonyságú maradványai láthatók. Itt említem meg azt is, hogy a pusztakengyeli példány alsó metszőfogai egy sorban állók, holott a többi mandibulán az ig befelé szorult s igy a metszőfogak két sorban állók. Az elmondottak alapján úgy látszik, hogy a magyar mezei görénynek erősebb sajátja a fogak redukciójára való hajlamosság. HENSEL állatain az ma az mi-hez viszonyítva nagyobb, mint a hazai, állatokon, ahol az 1112 erösebben redukált; a különbségek azonban annyira csekélyek, bogy csak az mi hosszának százalékában fejezhetők ki (lásd 1. táblázat 20). Az mi absolut értékben nagyobb HENSEL orosz állatainak mi-énél. Közelebbi tanulmány tárgyává tettem a mezei görény fogainak gyökereit is. HENSEL, SATUNIN és SOERGEL a fog gyökerét nem vizsgálták 1 Azóta lelkes gyűjtők sok mezei görényt küldtek a Magyar Nemzeti Múzeumnak. Ezek közül külön megemlitendőnek tartom annak a Nagycenkről, a Fertő-tó partjáról, származó példánynak a koponyáját (CSÖRGET TITUSZ ajándéka), amelynek alsó állkapcsán a jobb- és baloldali m? épúgy hiányzik, mint a magyaróvári példányon.