Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 24. (Budapest 1926)

Éhik, Gy.: Magyarország földipockai

A nem földrajzi elterjedése. A Pitymus-nem MILLER szerint

1 Közép és Déleurópa, valamint az Északamerikai Egyesült Államok keleti részei és Mexikó egy részének lakója. MILLER egy újabb munkája szerint,

2 az európai kontinens középső és déli részeit kelet felé Kisázsiáig lakja, ezenkívül él az Egyesült Államok keleti és délkeleti és Mexikó déli részein. A nem európai elterjedésének határait kelet felé ki kell még egészítenünk VINOGRADOV adatával,

3 aki Déloroszországnak Charkov nevű kormányzóságából Pitymys ukrainiens név alatt egy új fajt vezetett be az irodalomba. Mindenesetre feltűnő, hogy Európa déli és nyugati részeiből olyan nagy faj számmal ismeretes a nem és kelet felé haladva a fajok száma folyton csökken. WETTSTEIN, a bécsi állami múzeum őre, aki jelenleg az ausztriai Pitymys-ekeí dolgozza fel, írja egyik levelében, hogy érdekes, hogy az eddig elterjedése alapján nyugateurópainak — lusitániai faunaelemnek — tartott nem, náluk is aránylag szép fajszámmal fordul elő. Levelére válaszolva már kifejezést adtam abbeli véleményemnek, hogy a nem elterjedésének határai jóval keletebbre lesznek keresendők. Ha a nem magyarországi elterjedését tekintjük, feltűnő, hogy aránylag sok helyről ismeretes. Mai adataink birtokában nyugodtan mondhatjuk, hogy egész Magyarországot lakja. Hogy eddig nem tudtunk erről, annak egyedüli oka az volt, hogy az állatot nem ismertük. Hasonló lehetett a helyzet régebben Ausztria, sőt Németországban is. Hogy Dél- és DélnyugatEurópában az állat jobban ismert, az ottani előfordulásának gyakoriságával áll összefüggésben. Míg kedvező időjárás esetén nevezett helyeken a Pitymys-ek tömegesen, járványszerűen is felléphetnek,

4 nálunk hasonló elszaporodása még a legerősebb pocokjárásos esztendőben sem észleltetett. Sőt szinte feltűnő volt, hogy a tavalyi (1924) erősen pocokjárásos esztendőben aránylag kevesebb Pitymys-t kaptam, mint máskor. Miután ez utóbbi lehetett véletlen dolga is, nem akarok hozzá következtetéseket fűzni. 1 MILLER, G. S. : Genera and subgenera of Voles and Lemmings. North American Fauna No. 12, p. 58. 2 MILLER G. S. : Catalogue of the Mammals of Western Europe etc. London, 1912, p. 753. 8 VINOGRADOV, B. S. : Sur l'habitat d'une espèce du genre Pitymys Me. Murtrie dans la Russie méridionale. (Bull. Stat. Reg. Protect, d. Plants a Petrograd. III, 1922, p. VII—X). 4 Olaszország Puglia tartományának Capitanata nevű kerületében 1916-ban nagy pocokjárás volt. A kártevők között nagy számmal szerepelt a Pitymys Savit DE SÉLYS nevü földipocok. Nagyobb számban mutatkozott ezek mellett az Arvicola Musignani DE SÉLYS és a Mus sylvatícus intermedius BELLAKY. (MARTELLI GIOV. : Contributo alla conoscenza della vita e dei costumi delle Arvicole in Puglia. — Boll. Lab. di Zool. Gen. e. Agr. Portiéi, vol. XIII. 1919. p. 198).