Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 24. (Budapest 1926)

Kormos, T.: Amblycoptus oligodon n. g. et n. sp. Új cickány-féle a magyarországi pliocénból

Második sajátsága e fognak, hogy elülső szélének a közepetáján járulékos gumó (protoconulus) fejlődött, mely oldalnézetben egy kevéssé kívülről is látható (III. t. 1 b. rajz). Ez különösen érdekes azért, mert az elülső és hátulsó járulékos gumók (proto- és metaconulus) a eickányok zápfogain sincsenek még kifejlődve s így a mai eickányok ebben a tekintetben a vakondokkal szemben — melynek zápfogain e gumók megvannak — egyes búvárok szerint

1 ősibb állapotot képviselnek. A többi, amit a szóban levő fog linguális oldalán láthatunk, nagyjában egyezik a eickányok ugyanezen fogán észlelhetőkkel. Belül, a protoconuhis mellett emelkedik a gyenge fejlettségű protoconus és e mögött a hypoconus, melyet a metastylus-\ó\ széles, eléggé mélyen öblösödő talon választ el. Az egész koronát eingulum veszi körül, mely a hypoconus és a metastylus csúcsa között erőteljes fejlettségű és további járulékos gumók képzésére mutat hajlandóságot. Mind a két maxilla-töredéken észlelhető ugyanis, hogy közvetlenül a pá hypoconus-a, mögött igen apró, alig látható kis dudor (a hypoconulus nyoma) van s ezenkívül a jobboldali darab ugyanezen fogán, a hátulsó szél közepetáján már a járulékos metaconulus nyoma is kivehető. A pé-nek négy gyökere van, melyek közül, kettő (a proto- és metaconusok alattiak) kerekded-oszlopos, mig -a hypoconus-t és a metastylus-t vékony, széles lécszerű gyökér rögzíti a fogmederbe. A foggyökerek közti rész üregektől átjárt s igen bonyolult szerkezetű, zavaros képet ad. A következő, valószínűleg szintén négy-gyökerű fog mindenesetre valódi zápfog, mely szabását tekintve, a eickányok zápfogaihoz igen közel áll, azzal a különbséggel, hogy a kettős trigon-t, vagyis a düambdodont jelleget teljessé tevő mesostylus-n&k (aparaconus és a metaconus közti lateralis kidudorodásnak) itt még csak a nyoma látszik. A fogat egyébként belül jól fejlett protoconus és hypoconus, kivül pedig alacsonyabb paraconus és magasabb metaconus jellemzi, melyeket előre és hátrafelé aránylag hatalmas nyujtványok kisérnek. Ezek közül az elülső (parastylus), mely az előtte levő pá metastylusóval érintkezik, gumóban végződik, mig a hátulsó (metastylus) ékalaku, és majdnem olyan hosszú, mint a .maxilla csökevényes járomcsonti nyujtványa (proc. zygom.) ez jobboldali töredék nagy zápfogán (2. rajz), a parastylus szélsőségesen fejlett és valósággal bunkószerű. A sorban utolsó, tehát hetedik fog, mely csak a jobboldali maxillában van meg, ugyanolyan alakú és állású, minta eickányok harm ad ik z á p f o g a. Ha tehát a cickányfogazatból indulunk ki, akkor az előbb ismertetett nagy zápfogat voltaképen mà-nek s az utolsó fogat m3-nak kellene 1 V. ö. MÉHELY L. : A legkisebb emlősállat Magyarországon. (Állatt. Közlem'. XIII, 1914, p. 158.) . .