Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 24. (Budapest 1926)

Kormos, T.: Amblycoptus oligodon n. g. et n. sp. Új cickány-féle a magyarországi pliocénból

mint az ii-hez részben hasonló módon differenciálódott második metszőfognak (Í2), annál is inkább, mert eredeti helyzete szerint

1 e fog koronájának elülső széle szorosan az első metszőfog talonjára támaszkodik s azzal mintegy kooperáló egységet formál. Erre már csak azért is szükség van, mert a szóban levő fognak cickánymintára csak egy gyökerét észleltem, mely a talon tövében ered és hátrafelé irányul. Nem lehetetlen, hogy ez a fog a törzsfejlődés során eredetileg kétgyökerű volt, erre vall legalább a korona mély, barlangszerü fogüregét szívalakban körülfogó keskeny gyökérállomány, mely elől a protoconus alatt kis lécszerű gyökércsökevénnyel illeszkedik a fogmedernek a rágónyomástól ékalakban kivájt elülső szélére. A harmadik felső fog szintén egy-gyökerű, kis zömök koronája kb. egyharmaddal szélesebb, mint hosszú s a középtájon kiemelkedő protoconusból s az ezt körülvevő, kivűl gyengébb, linguális oldalon erőteljesebb fejlettségű cingulum-hól áll. További csúcsok nincsenek. Ezt a fogat tekintem szemfognak (c) s ezt azzal indokolom, hogy állatunk esetében a rostrum megrövidülése inkább a metszőfogak redukciója mellett szól s a ma élő rovarevők között a legredukáltabb fogazattal kitűnő Diplomesodonnál és Anurosorex-nél is a harmadik felső metszőfog ment veszendőbe.

2 A sorban következő fogacskáról, melynek mindkét maxilla-töredékben csak az alveolus-a. maradt meg, sajnos, nem sokat mondhatok. Egy-gyökerü, igen apró és minden bizonnyal egyhegyű fogacska volt ez, mely a szemfog és a mögötte következő nagy előzápfog között, teljesen elbújva és kívülről bizonyára alig vagy egyáltalában nem látható módon foglalt helyet. Nézetein szerint ezt a hiányzó kis fogat utolsóelőtti előzápfognak (p3) lehet minősítenünk, bár az sem lehetetlen, hogy a pi-gyel van dolgunk. Sorban a következő, tehát ötödik fogon, melyet egészen bizonyosan az utolsó előzápfognak (pá) tekinthetünk, a cikcányok ugyanezen fogán észlelt topográfiával szemben két nevezetes különbséget tapasztalunk. Az egyik az, hogy az elülső külső csúcs (pamconus), mely a cickány p-i-jén megvan, itt teljesen hiányzik, miáltal ez a fog némileg egyes ragadozók tépöfogára (p* sup) emlékeztet. Annál hatalmasabb fejlettségű a hátulsó külső csúcs (metaconus), mely hátra- és kifelé igen erőteljes fejlettségű nyujtványt (metastylus) bocsát, utóbbit a metaconus-szsd éles gerinc köti össze, melynek — helyzete és formája után ítélve — a táplálék feldarabolásánál döntő szerepe lehetett. 1 A III. tábla 1 a—b rajzán feltüntetett maxilla-töredék nagy metszőfoga praeparálás közben kiesett s a visszaragasztás rosszul sikerült. E fog csúcsának annyival kellene lejebb irányulnia, hogy a talon széle az utána levő fog alá kerüljön. A darab épségét féltve, az újabb korrekciótól el kellett tekintenem. '

2 WEBER: Die Säugetiere, p. 379.