Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 24. (Budapest 1926)

Noszky, J.: A magyar középhegység ÉK-i részének oligocén-miocén rétegei: I. Az oligocén - a miocéntől való elhatárolás kérdése

elhatárolást, ahol nagyobbszabású, feltűnőbb változások jöttek létre. Ellenben isopikus faciesekben, vagy ahol a változás ellentétes volt, nehéz a párhuzamosítás. De ezeket, mint főtényezőket, ahol csak lehet, tekintetbe véve most már a függő változók, az életmaradványok vizsgálata is szilárdabb bázist nyer. Ezeket tekintetbe véve vidékünk oligocén-miocén rétegeinek elhatárolásánál a következő négy főtényezőt kell itt kiemelni : 1. A miocén jellegű emlősfauna: Dinotherium, Rhinoceros (DR ÉHIK GYULA vizsgálatai szerint tetradactylus LART. alakköréből) és Mastodon angustidens-ek, úgy a sajóvölgyi széntelepekből (Sajókaza), mint a Salgótarjáni erősen terrestrikus fekürétegekből, * úgy a fekű-agyagból, mint a salgói fekű kavicsból aránylag elég gyakoriak. A híres ipolytarnóci lábnyomos homokkőben is Rhinoceros és Palaeomeryx lábnyomok vannak a riolittufák alatt. Ez tehát lényeges és fontos bizonyíték a miocén fellépésére. Csak Antracotherium, az ellenbizonyiték nem került még elő az oligocénből, ami Ny felé lehetséges (mert szénnyomok vannak az oligocénben) hiszen a Dunántúl (Szapár stb.) meg van. 2. A felső oligocénben levő kisebb és többnyire csak lokális nivóingadozások után a rákövetkező miocén legtöbb helyütt hatalmas felemelkedéssel kezdődve, egyöntetűbb sorozatokat alkot. Még pedig ez Ny.-on teljesen denudátiós-erósiós periódusra valló hiányt mutat ; középen (Salgótarjáni medence — tágabb értelemben véve — Ipoly és Zagyva-völgy) erősen terrestrikus lerakodásokat, csak itt-ott (II. széntelep felett) gyenge brakkos behatolásokkal ; ellenben keleten az Eger-Sajóvölgyben a közvetlen fekűben levő gyenge terrestrikum nyomai után a félsósvízi jelleghez közelálló tengeri képződmények általánosak a széntelepek közt is. A f. oligocénben a nivóingadozások — különösen a salgótarjáni medencében, de másutt is (pl. Budafok) létrehoztak olyan speciális fáciéseket, amelyek megfelelnek a horni medence egyes typusainak — tehát mechanikusan ezen az alapon miocénnek is volnának vehetők ; de mindenesetre célszerűbb volna, mint HAUER tette, a horni-molti rétegeket is az oligocénbe venni; akkor az ellentmondás ezeken a területeken is megszűnnék. Nálunk ezeket egyáltalán nem lehet miocénnek venni, hiszen rajtok még oligocén-typusú lerakodások vannak ; vagyis ezek nem korkülönbséget, csak facies-különbséget képviselnek. T. ROTH K. az egri f. oligocén faunájából, mely szintén magas szintnek felel meg, azt állapítja meg (86, p. 66), hogy faunistikailag az oligocént és * A salgótarjáni fekühöz hasonló miocén-képződmények (igaz, hogy középmiocénnek véve) meg vannak a Loire medencében (Sables et marnes de Orléanais), melyekben hasonlóan Mastodon angustidens-ek, Rhinoceros-ok (aurelianensis) és Dinotherium-ok (Cuvieri) találhatók. (70, II, p. 723).