Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 24. (Budapest 1926)

Noszky, J.: A magyar középhegység ÉK-i részének oligocén-miocén rétegei: I. Az oligocén - a miocéntől való elhatárolás kérdése

5. A miocént területünkön, ellentétben a köztudatban szinte általánossá vált miocén-transgressiós elmélettel, itt és a távolabbi környezetben is, egy jól felismerhető és úgylátszik általános regressióval s a középső részeken (salgótarjáni medence) jól meglevő terrestrikus lerakodásokkal kell kezdeni. Az elhatárolásra vonatkozóan a fentiek és az idevágó irodalom alapján a következőket kell itt kiemelnem: Eddigi bázisunkat e kérdésben a bécsi, alpokon túli, vagyis horni medence, illetve a francia aquitán és kisebb mértékben a Rhone-öblözet. valamint a mainzi medence rétegei, illetve viszonyai alkották. Ezek közül a horni medence CYÉEK (1) és ROLLE (6) régebbi, továbbá STJESS (11), FUCHS (28, 31), HÖENES R. (25, 58) stb. újabb munkái révén közismert rétegsoraiból az alsó u. n. molti és loibersdorfi rétegek, amelyek SUESS szelvényében a horni Galgenberg és a molti Dreieichen közt a Manhardt-hegység kristályos paláira települnek. Tehát pontos elhatárolást lefelé nem találunk. A fauna, illetve a facies pedig nem egységes, hanem nagyon is váltakozó : brakk-tengeri, sőt szénnyomok is vannak benne s így éppen olyan joggal lehet oligocénnek is venni (mint a hogy HAUEE-ék tényleg vették is, mikor a molti rétegeket párhuzamosítottak a mi Cerithium margaritacewm-os rétegeinkkel, sőt a kiscelli agyaggal is). (A 576.000-os térkép és magyarázója). De persze így a miocén legaljának is lehetne venni, hisz a fauna különösen ha ezt nevezzük ki a miocén alapfaunának, nem mond ellent. De mivel ezen a kis területen csak kis össze sem függő foszlányok vannak, nem pedig összefüggő rétegsorok, ezért lényegileg bázisnak nem alkalmas; azonban mivelhogy stratigraphiánk fejlődéstörténete ezen épült fel, mégis számításba kell vennünk. A másik két hely, amelyet e kérdésnél DEPEEET (38, 49) és FALLOT (40, 50) munkái alapján talán a legjobban tekintetbe vehetünk, a Garonne és Rhone medencéje. — A Rhone medencére vonatkozik voltaképen az a megállapítás, amelyet BLANCKENHOEN (47, p. 400) oly erősen hangsúlyoz, s amelynek merev alkalmazása általában is és különösen nálunk erős tévedésekre adhatna alkalmat, hogy ti. egy-egy korszak erős tengeri abrázióval vagyis transgressióval kell hogy kezdődjék. Itt t. i. a f. oligocén Aquitanien (ahogy régebben nevezték) tényleg csupa édes és félsósvízi lerakodásokból áll (Antracotherium-okkal). A rákövetkező miocén transgressiós sorozata tényleg éles elkülönülést alkot rajta ; de bizony a faunája nem egyezik a horni faciesekkel. A girondéi (50, p. 24) f. oligocén erősen váltakozó facieseket mutat, akárcsak nálunk; a miocén pedig a