Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 24. (Budapest 1926)

Noszky, J.: A magyar középhegység ÉK-i részének oligocén-miocén rétegei: I. Az oligocén - a miocéntől való elhatárolás kérdése

illetőleg a sajóvölgyi szénmedence ÉNy-i külső peremén levő előfordulásokat is. 2. A másik érdekesebb fácies változat az Ipolytól D-re: Nógrád- \ pilis—Mucsiny—

Rap, Terbeléd, Kalonda, Ipolytarnócz, Pusztaromhány mellett van, ahol a f. oligocén-sorozat középső tagjában (glauconit itt is bőven van a kisebb-nagyobb homokkő-betelepülésekben) agyagos és homokos rétegek sűrűn váltakoznak egymással. De helyenkint hatalmas durva glauconitos homokkő-komplexus is van. Az agyagos-homokos rétegekben kövület bőven van. KÜBINYI F. Rapp—Terbeléd vidékéről már a 60-as években (2, p. 7) szép cápafogakat és molluscumokat is gyűjtött a Nemzeti Múzeumnak. — A vidéki leggazdagabb czápafogas kövület lelőhelye a mucsinyi, amely felülmúlja az ipolytarnóczit (60, p. 22—44) is, a falu DK. végén levő homokbányában, sok apró Ostrea-v&l, Anomia-YdX, Dentalium-mal együtt száz számra lehetett gyűjteni a többnyire apró Lamna, Oxrhina etc. fajokat. Milyen plausibilis volt tehát a mediterránba belesorozni a régi alapon, pedig felette van még legalább 100 méter vastag réteg öszlet a miocénig. Nógrád-Pilisen palás, agyagos schlierforma rétegek is vannak ; nem is egy szénre való fúrást kockáztattak meg már bennök. Hasonló palás rétegek is vannak, de vékony glauconitos homokkő-betelepülésekkel váltakozva Ipolytarnócz árkaiban. Ezek közé illeszkedik bele a Csapásvölgyi dúsgazdag- kövületes konglomerát a III-ik nagy D-i oldalvölgy torkolata táján, amelynek érdekes Pectunculus-os faunáját SZÁLAI (111, p. 102—104) irta le, amely egy rövid ideig tartó gyors facies-változást, mélység-csökkenést, eustatikus emelkedést jelent a schlierképű, tehát mélyebb tengeri rétegek közt — egy partközeli betelepülést, amelynek nyomai K. felé több km-re megvannak a mucsinyi árkokban, ha nem is oly gazdag faunával. Ezeknek a rétegeknek folytatása az Ipolyon túl K. felé Vilke— Losoncz—Gács környékén a régi Vepor partja felé egészen eltérő már, a glauconit nyomokból is kevés van. Kövület is kevés van bennök, kivéve a magas szinteket, ahol pl. a losonczi erdőben helyenkint vékony Ostreapadokat találni bennök, de a fekű egészen schlierszerű. 3a. A legfelső szintek az u. n. glauconitos homokkő-csoportban. A glauconitos homokkő-csoport köztudattá vált kövületszegénységével ellentétben a legmagasabb szintek nemcsak a Sajó- és Egervölgyi vidékeken kövületdúsak, hanem Salgótarján vidékén is (mert a faciesváltozások gyors egymásutánban következnek be). Ezekből a rétegekből kerültek be a régebbi irodalomba az adatok a szénfekűt illetőleg, úgyhogy azt az impressiót ébresztették, hogy ezek a rétegek a jellemzői e vidéknek. Holott ezek csak a legfelső 20—30 m-es szintben levő, kisebb-nagyobb,