Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 24. (Budapest 1926)

Noszky, J.: A magyar középhegység ÉK-i részének oligocén-miocén rétegei: I. Az oligocén - a miocéntől való elhatárolás kérdése

302 DR NOSZKY J. bicarbonatos jódtartalmú gyógyvíz volna, ha felhasználnák. Ugyancsak ebben a rétegben fúrtak le a miocén szénre Málénál (Gömör m.) 516 m-re, (88, p. 101) természetesen praktikus eredmény nélkül. De ez és az ipolyvölgyi fúrások nagy mélysége és a facies egyezősége mutatja, hogy itt a közép és felső oligocén folyamán állandóan közel izopikus faciesü mélyebb tenger volt — vagyis a mai Vepor és a délen levő Öspannon szárazulat közt egy elég tekintélyes geosynclinalis, mint üledékgyüjtő terület. Tovább K felé is Alsószuha mellett, a Sajó északi mellékvölgyében igen szép „schlier" faciesü faunát gyűjtöttem, amelyben a Teliina ottnaugensis-hez nagyon hasonló vékony héjú kagylókon, sima pekteneken kivül bőven voltak az Aturiák és Schizasterek töredékei is, úgy hogy tisztán ebből következtetve alig lehetett volna ezt és környezetét (Szuhafő, Gömörszőllős, Beje, Málé,) megkülönböztetni a K. miocén schliertől (bár ezekben is helyenkint, mint a közép ipolyvölgyi tájékon, homokos, meszes, elkeményedett rétegek voltak, amelyet a miocén schlierben nem lehet az egész vidéken észlelni, csak az oligocénben), ha a réteg-complexus fedőjében K és DK felé nincs meg a glauconitos homokkő s rajta a rioiittufák is. (És tovább K és DK felé a sajóvölgyi széncomplexus is.) Az Ipolynyitra vidéke e nemű képződményei is jól láthatólag, pl. a sávoly és terbelédi szelvényekben, a glauconitos homokkő, illetve aequivalensei alá települnek. Igy a szentdomonkosi (101, p. 15—16) sima pektenes schlierfaciesü rétegek is benne vannak az Ó-Bükktől Ny levő oligocén fekű sorozat kissé mélyebb szintjében. SZEMBEATOVICS egercsehi bányamérnök ilyesféle faunát az e vidéki szénfekűből több helyről küldött Nemzeti Múzeumunknak. A csizi feltárás anyaga (ez a Földrajzi Intézet Múzeumában van kiállítva; a terület sajnos ma megszállott rész) pedig már lithologiailag is elüt akár az egervölgyi, akár a Zagyva-Ipolyvölgyi miocén schlierektől, hisz' ez feketés-szürke muskovitos palás kőzet, agyagos és nem meszes, inkább a Karancs környéki, részben metamorphizalt agyagpalákhoz hasonló, vagyis ez is inkább az oligocén csoporthoz tartozik s így az Ipoly—Rima—Sajó közti schlier-mélyedés (eltekintve az Ettes— Litke—Esztergályi— nagy vetődési árok területétől) nem középmiocénnek, hanem felső oligocénnek veendő. Általában az oligocén schlierek lithologiailag is jóval agyagosabbak mint a miocén schlierek, nem is törnek olyan éles, merev felülettel, könnyen eldörzsölhetők és a kékes-sárgás sávok is gyakoribbak bennök. 2. Az agyagokkal váltakozó homokos faciesek. Az ebbe a csoportba tartozó féleségek átmeneti typusául lehet venni a már említett Recsk—Födémes — Szentdomonkos—Pétervására—Ivád-i rétegeket, amelyekben azonban az agyag a túlnyomó, a homokkő stb. az