Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 24. (Budapest 1926)

Noszky, J.: A magyar középhegység ÉK-i részének oligocén-miocén rétegei: I. Az oligocén - a miocéntől való elhatárolás kérdése

fentiekhez hozzászólni. Észleléseim folyamán az én felfogásom sem volt egységes, sőt bizonyos észleletek hatása alatt, mint már jeleztem, nem egyszer voltam kénytelen, a részletmegállapitásoknál visszatérni olyan megállapítások felé, amelyeket egyes magyarázóink már túlhaladtak. És ezen kényszerű ingadozások alapján tudom csak igazán megérteni és méltányolni a fentnevezett búváraink munkájának értékes voltát, akik úttörőként az alappilléreket rakták le a pusztában, mikor saját magam is végig jártam útjokat és saját magam is átéltem azokat a nehézségeket, amelyekkel ilyen alkalommal meg kell küzdeni. Hogy mennyire megváltoznak a vélemények, még a saját vélemények is, az idők, illetve az újabb észlelések folyamán — ha az ember objective fogja fel — erre legyen szabad felhoznom azt, hogy az 1912-iki első, még csak szűkebb körzetre terjedő felvételen alapuló összefoglalásom (81) a salgótarjáni szénterület stb. glauconitos homokkőcsoportjának jórészét, ellentétben a BÖCKH HuGÓ-éval (70, p. 715), ki f. oligocénnek vette, az alsó miocénbe (== a. mediterrán) helyeztem, még pedig azon az alapon, hogy annak felső szintájaiban észlelt újabb faunák (Somoskő, Csákányháza) stb. s az irodalomban közölt salgótarjániak is, a horni medence u. n. magasabb = Loibersdorfi rétegeivel mutatták a legnagyobb egyezést és Cerithium margaritaeeum-os rétegeket ezen a vidéken, nem sikerült találnom. Igy a lithologiai egyezés is meglévén a paleontológiái mellett, s a köztudatban domináló FucHs-féle felfog as s a „bécsi medencék" u. n. csalhatatlan tekintélye is emellett szólt. És erre az eredményre jutnak, hasonló faunák alapján, mások is. Azonban tévedtünk. De tévedésünk érthető volt, mert mikor az ember a csákányházai, somoskői vagy méginkább a karancsaljai faunák alakjait látja a sok Pecten-X (P. Rollei, P. palmatus) Turritella catheralis-X, Gardium Bourdigalinum-oí, Arca cardiiformis-X, Tapes vetula~X, vagy Ostrea--ka.t, Avicula-X, tehát a legtypikusabb Loibersdorfi formákat, vagy az egercsehi és mátrai Ostrea gingensis-Tpaàoksit és nem az Esztergom vidékéről ismeretes Tympanotomus margaritaceus-os, vagy a pestvidéki Pectuneulus obovatus-os padokat, akkor kénytelen volt ezekre a megállapításokra jutni. Ezeket, a közel azonos faciesű Közép- és Észak-nógrádi területeken járva, egy jó ideig nem is módosíthattam (85, 89, 92). De mikor később elkerülve Ny. felé, újabb megfigyeléseket tehettem, az ottani már lényegesebben eltérő facies viszonyok alapján ; ezt .a felfogást kénytelen voltam módosítani, s így az 1923-iki összeállításomban (107, p. 61) már az összes glauconitos stb. homokköveket kénytelen voltam visszahelyezni a Cattienbe és csak az említett legfelsőbb szintájbeli kövületdúsabb szinteket hagyni meg az Aquitanienben s így a FucHS-féle felfogásnak s a bécsi medencebeli analógiáknak, amelyektől oly nehéz elszakadni, ezen meglehetős