Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 24. (Budapest 1926)

Zilahi Kiss, E.: Ichneumonidák a Magyar Nemzeti Múzeum gyüjteményéből

csak elül jelzettek. A paizsocska gödröcskéje lécek nélküli, a paizsocska domború. A torvég rövid, hátul meredeken lejtős, teljesen mezőcskézett, meglehetősen erőteljes lécekkel. Az area superomedia négyszögű, az oldallécek elül kissé összetartok, a costula a közepe mögött van, az area petiolaris a torvég közepéig terjed, nem osztott. A lélekzőnyílások aprók és tojásdadok. Az első hátlemez kétszer oly hosszú mint hátul széles, közepén túl bordás, skulptura nélküli, tövén glymmákkal, a lélekzőnyílások a középen vannak. A második hátlemez hátrafelé szélesedő, harántbemélyedések nélküli, sima, fénylő, úgyszintén a következő szelvények, amelyek harántosak. A tojócső hossza csak félakkora mint az első hátlemez. A test felülete sima és fénylő, nem skulpturált. A fonálforma csápok testhoszúságúak, a középen nem megvastagodottak, a csúcson az egyes ízek egymástól nem elkülönítettek. A tőíz tojásforma, rézsútosan lemetszett, az első ostoríz majdnem kétszer oly hosszú mint a második íz. A hátulsó lábszár sarkantyúi nem érik el a metatarsus közepét, a hátulsó karmok fésűsek. Fekete, a felső állkapcsok közepe és a fejpaizs elülső széle vöröses-sárga, az első hátlemez hátulsó szegélye, a 2. és 3. egészen, a negyedik keskeny hátulsó szegélye, az elülső és középső lábak és a hátulsó combok (a térd kivételével) vörösek, a tegulák feketék, a szárnyak töve sárga. A szárnyak tőére egyenes és nem meredek, a radius második szakasza egyenes, az areola kicsiny, háromszögű és nyeles, a discocubitalis ér első harmadában megtört, itt apró ramellussal bír és ez a rész e tőérrel kissé összetartó, a visszafutó ér interstitialis, nem ablakos, a nervulus kissé postfurcalis, kifelé rézsútosan álló, a nervus parallelus a brachialis sejt közepe alatt ered, a discoidális sejt hátulsó szöglete derékszögű. Hossza 5 mm, tojócsöve 05 mm. Ezt a különleges állatot Trematopygus-hoz állítom, azonban fénylő teste, négyszögű area superomediája és különösen elül kikanyarított felső állkapcsa miatt nem illik jól ide, de a jól kifejlődött glymmák kirekesztik a Catoglyptini-ktöl. A nagy négyszögletes feje miatt Mesoleiushoz sem illeszthető. Testalakja legjobban a Trematopygus-hoz utalja, de lehetséges, hogy új nem képviselője. Kopf gross, fast quadratisch, aufgetrieben, hinten nicht verschmälert, Hinterecken gerundet, hinten ausgerandet; Stirn glänzend, nicht punktirt, flach, Gesicht eben, dicht fein punktirt, matt, fein grauweisslich behaart. Clypeus vom Gesicht getrennt, quer, vorn mit Quereindruck, Vorderrand gerundet, etwas vorstehend. Wangen kürzer als die Mandibelbasis. Mandibeln unten leicht ausgeschweift, ähnlich wie bei den Catoglyptinen, aber Zähne gleich lang. Mesothorax etwas gewölbt, vorn steil. Parapsiden nur vorn angedeutet. Schildchengrube ohne Leisten. Schildchen gewölbt. Metathorax kurz, hinten steil abfallend, vollständig gefeldert mit ziemlich r