Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 24. (Budapest 1926)

Zilahi Kiss, E.: Ichneumonidák a Magyar Nemzeti Múzeum gyüjteményéből

und Vorder- und Mitteltarsen rot, Mandibeln (deren Spitze dunkler) rotgelb, hintere Knie kurz schwarz, Hintertarsen und Schienen schwarz, letztere noch weiss geringelt. Länge 5 mm. Err

omenus junior THBG. var. cinatdipes nov. var. c? — Pöstyén Olyan mint a törzsfaj, hátulsó lábszárán azonban jól kifejlődött fehéres gyűrűkkel. Wie die Stammart, an den Hinterschienen aber mit weisslichen Ringen. Erromenus rufescens n. sp. 9 — Budapest. A fej harántos, a szemek mögött kevéssé keskenyedő, kerekített hátulsó szögletekkel, hátul meglehetős erősen kikanyarított, felülete fénylő, szétszórtan pontozott. A halánték széles, a pofák rövidek, az arc kiemelkedő, durván ráncolva pontozott, fénytelen. A fejpaizs előrehúzott, szétszórtan pontozott, az arctól vonalszerű barázda választja el. A felső állkapcsok erőteljesek, egyenlő hosszú fogakkal. A mesonotum magasan domború, elül mély notaulikkal, fénylő, gyengén ráncolva pontozott. A paizsocska magasan domború, a metanotum fénylő, erősen és teljesen mezőcskézett. Az area superomedia az area basalissal egybeolvadt, hátul szögletesen megtört záróléccel, a costula a közepén ered. Az area petiolaris közepén erős hosszanti léc van, mely azt kettéosztja. A lélekzőnyílások aprók és kerekek, az epomiák hosszúak, a mesopleurák kevéssé fénylők, speculum nélküliek. Az első hátlemez fénytelen, kissé hosszabb mint hátul széles, kétharmad részéig terjedő hosszanti bordával, finoman ráncolt felülettel és elég mély glymmákkal. A többi szelvény harántos, fénylőbb és finomabban pontozott mint az első. A 32-ízes csápok körülbelül olyan hosszúak mint a fej és a tor együttvéve, fonálformák, szőrösek ; a tőíz egyenes, lemetszett, rövid tojásforma, az első ostoríz kissé hosszabb mint a második íz, halvány vöröses-sárga, felül sötét csúccsal. A szárnyak gyengén homályosak, barna, tövén fehér szárnyjeggyel. A tőér meglehetős meredek, különben egyenes. A radius szakasza a végén kissé befelé hajlott, a discocubitalis ér erősen ívelt, hosszú ablakocskával, az areola háromoldalú és majdnem ülő, a visszafutó eret majdnem a végén veszi fel, a discoidális sejt hátulsó szöglete derékszögű, a nervus parallelus kissé a brachialis sejt közepe alatt ered. A nervulus rézsútos, kissé postfurcalis, a nervellus antefurcalis, közepe alatt megtört. A lábak meglehetős rövidek, a lábszár sarkantyúi majdnem a metatarsus közepéig érnek. A karomíz és a karmok erősek, utóbbiak nem jól láthatóan fésűsek. Fekete, a felső ajak, a felső állkapcsok (csúcsuk kivételével), az elülső és középső lábak és lábfejek, a postpetiolus vége, a 2—4. hátlemez és az ötödik oldalt vörös. A csípők, a hátulsó combok és lábszárak csúcsa fekete. A hátulsó lábszár kétharmad része világos vöröses-sárga. A tojócső