Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 24. (Budapest 1926)

Zilahi Kiss, E.: Ichneumonidák a Magyar Nemzeti Múzeum gyüjteményéből

unter den Flügeln und Unterseits mit gelbem Fleck. Brust schwarz. Erstes Tergit schwarz mit gelbem Hinterrand, stark glänzend, wie eingestochen punktirt. 2—4. Tergit rot, 2. und 3. Tergit länger als breii, 4. und folgende Tergite quer, schwarz, hinten mit breiter weissgelber Querbinde. Hüften schwarz, am Ende breit gelb, Beine sonst rot. Fühler länger als der Körper, oben schwarz, unten rostrot, Schaft unten gelb. — Länge 8 mm. Lissonota insignita GR. <f0 — Bugacz (1923. VII. 20 ; SZILÁDY), Hortobágy (1924. VII. 4; SZILÁDY), Sopron (1924. VIII. 30; SZILÁDY). Lissonota insignita GE. var. SZÉPL. çf (cum ramello). — Hortobágy (1924. VII. 4 ; SZILÁDY). Lissonota irrigua THOMS. cf — Budapest : Gellérthegy (1895. VI. 12 ; SZÉPLIGETI), Lipótmező (1899. VI. 4; SZÉPLIGETI), Svábhegy (1895. VI. 19; SZÉPLIGETI), Beszkéd-hegység : O.-Ruszka (1884. VIII. 15 ; BÍRÓ), Pápa (WACHSMANN, coll. SZÉPLIGETI), Semesnye (DADAY). Lissonota maculata BRISCHKE 9 — Budapest (1899. X. 22 ; PÁVEL). A fejpaizson csak a csúcs vörös, a fej és a tor különben egészen fekete. A harmadik hátlemez tószegéivé közepén nagy fekete folttal, a negyedik szelvény hátulsó szöglete vöröses. A lábak vörösesek, csak a középső és hátulsó trochanterek fekete foltosak. A tojócső olyan hosszú mint a test. Az areola nem ívelt. Clypeus nur am Ende rot, Kopf und Thorax sonst ganz schwarz. Basalbinde des dritten Tergits in der Mitte mit grossem schwarzen Fleck ; Hinterwinkel des 4. Segments rötlich. Beine rot, nur mittlere und hintere Trochanteren schwarz gefleckt. Bohrer von Körperlänge. Areola nicht geschwungen. Lissonota nigricoxis HAB. çf? — Pálmatér (Békés vm., GYÖRFFY). Lissonota parallela GR. f — Bugacz (1924. VII. 15), Hortobágy (1924. VII. 4; SZILÁDY). Lissonota rufitarsis SZÉPL. 9 — Budapest: Gellérthegy, Pápa (coll. SZÉPLIGETI). Lissonota segmentator GR. çf — Kosd (1924. IX. 14 ; SZILÁDY). Lissonota strigifrons SCHMIED. 9 — Sopron (1924. VIII. 30; SZILÁDY). Lissonota Szilády i n. sp. — Őr-Szent-Miklós (1924. VI. 6 ; SZILÁDY). A fej harántos, hátul erősen keskenyedő, a halánték keskeny, hátul szegélyezett, a pofák hosszabbak, mint a felső állkapcsok töve. A halánték és pofa kissé fénylő, finoman pontozott. A homlok lapos, durván pontozott, az arc élszerűen kiemelkedő, sűrűn finoman pontozott, a fejpaizstól gyengén elválasztott, oldalt mély fekete gödröcskékkel. A felső állkapcsok foga egyenlő hosszú. A mesonotum fényezett, de nem fénylő és elég sűrűn finoman pontozott. A paizsocska domború, finoman pontozott.