Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 24. (Budapest 1926)

Zilahi Kiss, E.: Ichneumonidák a Magyar Nemzeti Múzeum gyüjteményéből

sűrűn pontozott, gyengén fénylő. A felső állkapcsok karcsúak, a felső foguk hosszabb. A torhát közepe síirün és durván pontozott, a notaulik laposak. Paizsocska nem kiemelkedő, szétszórtan pontozott, fénylő. A torhát vége hátul meredeken lejtős, kevéssé öblös, durván harántosan barázdás ; felül teljesen kockázott, az area superomedia sokkal hosszabb, mint széles, elül összetartó lécekkel, hátul gyengén ívelt záróléccel ; costula a közép előtt. -A torvég felülete gyengén ráncolt és kevéssé fénylő. A spiraculumok kicsinyek és kerekek. A mesopleurák erősen és sűrűn pontozóttak, gyengén fénylők, fényezett speculummal és rövid epicnemiákkal. Az első hátlemez majdnem kétszer oly hosszú mint hátul széles, szabályosan hajlott, felül erősen fényezett, minden skulptura nélküli. A postpetiolus hátul kerekített sarkokkal és gyenge oldallécekkel ; a spiraculumok gyengén előre ugrók, a közepén túl állók. A második hátlemez olyan hosszú mint széles, külső tövén gyenge harántbemélyedéssel, a gastrocoelon harántos, thyridiumok hiányzanak. A következő hátlemezek harántosak, a 2—4. szétszórtan erősen pontozott, fénytelen, a többi finoman ráncolt és kissé fénylöbb. Tojócső rövid, előreálló. A haslemezek éles bordával. A csápok fonálformák, háromszínűek, kissé rövidebbek, mint a fej és a tor együttesen, a esáptő vastag, kissé hengeres, felül majdnem egyenesen lemetszett. Az első ostoriz kissé rövidebb mint a második íz. A szárnyak jellegzetesen homályosak, a sejtekben jól határolt sárgás mezőkkel, melyeket áttetsző részek vesznek körül. A hátulsó szárnyakon a sárga mezők kissé elmosódottak. A stigma világosbarna, a sugár-ér sejtje rövid, areola szabályos ötszögű, a discocubitális ér gyengén hajlott, ramellus nélküli, végén ablakos, a discoidalis sejt hátulsó szögletei derékszögüek, a nervus parallelus a brachialis sejt közepe alatt ered. A nervulus kissé, a nervellus gyengén postfurcalis, utóbbi a közepe alatt megtört. A lábak vastagok, nem hosszúak, a hátulsó csípőkön éles, de finom léccel, mely elég hosszú hegyes foggal végződik. A csípők alul sűrűn és erőteljesen pontozottak. A hátulsó sarkantyúk nem érik el a metatarsus közepét. A lábfejízek vastagok, a karmok egyszerűek. Fekete, a tapogatók, az elülső és középső lábak (a csipő és tompor kivételével), a hátulsó combok tőfele, a hátulsó lábszár (a széles csúcs kivételével), az 1—4. hátlemez és a nyél (szélső töve fekete) vörös. Hossza 7 mm. Kopf wenig aufgetrieben, nach hinten rundlich verschmälert, hinten ausgerandet, Schläfen breit. Wangen länger als die Mandibelbasis. Stirn sehr grob runzlig punktirt, matt, Schläfen etwas glatter, eingestochen zerstreut punktirt ; Gesicht ein wenig aufgetrieben, vom Clypeus nicht getrennt, dicht punktirt, schwach glänzend. Mandibeln schlank, oberer Zahn viel länger. Mesonotum dicht grob punktirt, Notauli flach. Schildchen nicht erhaben, zerstreut punktirt, glänzend. Metanotum hinten steil abfallend, sehr wenig ausgewölbt, grob quergestreift ; oben vollständig gefeldert, Area