Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 24. (Budapest 1926)

Vendl, M.: A vaskői aragonit kristályalakja

gyengén rostosak. Az egyik kristályon a v (031} által megszakítva jelenik meg. A <í {091 }-t két kristályon figyeltem meg; egyiken a o {991} bipyramis élét tautozonalisan tompítja elég széles és sima lap alakjában. A másik kristályon keskeny rost alakjában jelentkezik. A ß {0.13.2} egy esetben volt megfigyelhető. A q {061} három, az e {051} két kristályon szerepel, előbbi elég nagy, utóbbi csak keskeny lapokkal. A h {041} és v {031} három, az ü {052} két, a 5 {073} egy, az i {021} négy kristályon volt konstatálható. Lapjaik elég nagyok, többnyire simák és jól tükröznek. Az i {021} egyszer a kristály alsó részén is megjelenik. A k {011} a leggyakoribb alak. A megmért 11 kristály közül 10-en előfordul. Lapjai mindig a legkifogástalanabbak, tükörsimák és kitűnő fényűek. Az X {012} hét kristályon volt megfigyelhető. Lapjai többnyire keskenyek, de kifogástalan fényűek és reflexűek. Az m {110} harmadrendű prizmát csak egy kristályon figyeltem meg alárendelt nagyságú, sima lapokkal. A bipyramisok közül a p {111} a leggyakoribb alak; 9 kristályon mértem. Lapjai simák és jó fényűek. Az s {121} bipyramist 4 kristályon figyeltem meg, többnyire kicsi, de sima és fényes lapokkal jelenik meg. Az uralkodó meredek bipyramisok mind a fősorhoz tartoznak. Lapjaik fényesek ugyan, de sokszor zavart felületűek. Előfordul az is, hogy a lapok kissé görbültek, ilyen esetben meghatározásuk nem lehetséges. Egy kristályon a pyramislap meg van törve, úgy hogy két különböző meredekségű pyramislap van egymás felett. Leggyakrabban a ô {14.14.1 }-t és o {991 }-t figyeltem meg, melyek három kristályon, a \p {771} és Í {661} két, az co {13.13.2} és n {24.24.1} pedig egy kristályon voltak meghatározhatók. A felsorolt 37 alak az alábbi táblázatban feltüntetett kombinációkat mutatja : 1 2 3 4 1 5 6 7 8 9 j 10 11 b {010} * * Y {0.40.1} * * W {0.32.1} * U {0.27.1} * * T {0.26.1} * * n {0.24.1} * * Q {0.21.1} * *