Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 24. (Budapest 1926)

Moesz, G.: A Jasminum nudiflorum gombái

hengeresek, mindkét végükön tompák, színtelenek, tömegben sötét olajzöldek, cseppnélküliek, a tartók csúcsán keletkeznek és kezdetben hosszú lánc-sorban állanak, 3—4*5 X 2 /u nagyok. A gomba typusának tüzetes leírását VON HÖHNEL közli (Fragm. z. Myk. No. 715, 1911). Ebben a közleményében a Hormodochkim SACC. nembe helyezte. Később (Fragm. z. Myk. No. 910, 1915) ezt a nemet a Trullula CES. nemmel azonosította. Mivel a termőtest kezdetben zárt, nem tartozhat a Melanconiaceae családba. Ezért v. HÖHNEL a Trullula nemet a Nectrioideae-Patellineae sorozatba tette át. Der kegelige oder polsterförmige Fruchtkörper ist anfangs geschlossen. Das Innere ist von dicht stehenden, einfachen, und bloss unten ästigen, hyalinen, 16—25 p langen, 2 ja breiten, fadenförmigen Konidienträgern ausgefüllt, welche weder Querwände, noch Oeltropfen besitzen. Die Konidien sind kurz-elliptisch, unten und oben stumpf hyalin, in Massen aber dunkel olivgrün, sie besitzen keine Oeltropfen, entstehen an den Spitzen der Träger und stehen anfangs in langen Ketten ; sie sind 3—4*5 X2/Í gross. Die eingehende Beschreibung der typischen Art teilt v. HÖHNEL mit (Fragm. z. Mykol. No. 715, 1911). Er stellte ihn in die Gattung Hormodochium SACC Später wurde diese Gattung als Synonym zur Trulhda gestellt (Fragm. Mykol. No. 910, 1915). Nachdem der Fruchtkörper anfangs geschlossen ist, kann diese Gattung nicht in die Familie der Melanconiaceae eingereiht werden. Deshalb wurde die Gattung Trulhda von v. HÖHNEL in die Reihe Nectrioideae-Patellineae gestellt. 14. Didymella Cadubriae SACC SACC Syll. Fung. I, 1882, p. 550; TEAVEESO, Flora italica crypt. Fungi. Fase. 11, 1913, p. 522. A gömbölyded, fekete, 130—290 /u nagy peritheciumok az epidermisz alatt fekszenek és azt csak kissé törik át. A fal sötétbarna, sejtes, 33 fi vastag. Az ascusok bunkós-hengeresek, felül gömbölyűek, 80—100 X 13 ja nagyok. A spórák kétsorosak, orsóalakúak, kétsejtűek, a középen erősen befűzöttek, színtelenek, 4 nagy olajcseppel, 20—23 X 4'5—6*5 ja nagyok. A parafizisek fonálalakúak, felül is vékonyak. Ezen jellemvonások alapján a gombát D. Cadubriae SACC-nak nevezhetjük. Igaz, hogy ezt a fajt eddig csak Olaszország északi részében, a Berberis vulgaris elhalt ágain találták, de már TEAVEESO is ide von egy Didymella-t var. syringae néven, melyet a Syringa vulgaris kérgében talált, szintén Olaszországban.