Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 24. (Budapest 1926)
Szatala, Ö.: A magyarországi Coniocarpineae-k kritikai feldolgozása
XXIV. ANNALES MÜSEI NATIONALIS HUNGARIGI. 1926. A MAGYARORSZÁGI CONIOCARPINEAE-K KRITIKAI FELDOLGOZÁSA. (REVISIO CRITICA CONIOCARPINEARUM HUNGÁRIÁÉ). Irta : DB SZATALA ÖDÖN. Magyarország Coiiiocarjrineae-'mak az ismerete lassan haladt előre. 1814-től 1858-ig alig egynéhányat ismertek. WAHLENBERG volt az első, aki az 1814-ben megjelent „Flora Carpathorum" című munkájában közöl 2 fajt. Jóval később 1830-ban ENDLICHER „Flora Posoniensis" című munkájában 1 fajt, Fuss 1854 és 1857-ben „Zur Cryptogamenílora Siebenbürgens" című dolgozatában 2 fajt és végül 1858-ban NOE a „Flora di Fiume" című dolgozatában 3 fajt közöl. Ezek inkább csak történetesen előkerült adatok. A Coniocarpineae alrend ismerete tulajdonképen HAZSLINSZKY FRIGYES munkálkodásával és célirányos gyűjtésével kezdődik. HAZSLINSZKY 1859-ben „Beiträge zur Kenntniss der Karpathen-Flora" című dolgozatában már 14 fajt közöl Magyarországból s ezt a számot az évről-évre megjelenő dolgozataiban jelentősen emeli. 1884-ben a „Magyar Birodalom Zuzmóflorája" című munkájában az addig ismertetett összes adatok felhasználásával 34 fajt és 5 varietást közöl. Kiváló érdemei vannak még alrendünk ismeretének gyarapításában a korán elhunyt LOJKA HuGÓ-nak. LOJKA már 1869-ben „Bericht über eine lichenologische Reise" című dolgozatában 14 fajt közöl, majd 1872, 1873 és 1885-ben a Magy. Tud. Akadémia Mathematikai és Természettudományi Közleményei-ben az ország különböző vidékeiről közöl számos adatot. Neki köszönhetjük két új fajnak a Calicium pohjporaceum NYL. és a C. gneissicum NvL.-nek a begyűjtését is, amelyeket NYLANDER irt le a „Flora"-ban. LOJKA halálával jó ideig a magyar lichenologia is szünetelt. ZAHLBRUCKNER SÁNDOR „Flechtenflora des Pressburger Komitates" című dolgozatával 1894-ben újból megindult a már-már megszűnni látszó magyar lichenologiai irodalom. ZAHLBRUCKNER magyar vonatkozású dolgozataiban szintén jelentősen növeli alrendünk ismeretét. Az utóbbi években ZSCHACKE Erdélyből, SÁNTHA Budapest környékéről, a Balaton vidékéről és Horvátországból, SZATALA Ung-megyéből, végül TIMKÓ Budapest környékéről közölnek jelentős számú adatot. 7*
