Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 23. (Budapest 1926)

Csiki, E.: Magyarország szárazföldi Isopodái (Isopoda terrestria Hungariae)

b) A testtakaró. Az egyenlőlábú rákok khitinbőre többnyire lágy bőrnemíí, de egész csoportoknál sokkal keményebb és törékeny, mert a bőrpánczél mészsók lerakodása folytán lett ilyenné. A bőr színeződését, sok esetben tarkázottságát, a bőr mátrixában a chitinpálczikák alatt vagy a mészsókat tartalmazó réteg m alatt levő pigmentszemcsék okozzák. A cuticula vagy sejtes szerkezetű vagy teljesen homogén, az első esetben pikkelyes külsőt mutat. Úgy mint a rovarok cuticulájában, az ászkákéban is kisebbnagyobb átmérőjű függélyes csövecskék vannak; a nagyobb csövecskék kehelyszerűen kiszélesedettek és egy-egy szőrszál alapjául szolgálnak. A testtakaró többnyire sima, de vannak fajok, melyeknél a test felületét kisebb-nagyobb szemcsék borítják, melyek sok esetben hosszirányban bordákká olvadnak össze. A bőr függelékeiről megemlíthető, hogy ilyenek különösen a végtagfüggelékeken fordulnak elő, pl. a torlábak végén tapadószőrök alakjában, melyeknek nagy hasznát veszik a függélyes és sima 12. ábra. — Armadillidium sp. fargyürííjc (pleotelson) felülről (A) és alulról (B). — h

e = a hatodik potrohgyürű ; v — a véglemez (telson) ; f = a farfüggelék ; t = annak tőrésze (protopodit) és e = exopodit ; en = endopodit ; o = az oldallemez ; m = a potroh 6. szelvényének mellrésze ; a — a végbélnyilás. (DOLLFUS nyomán). 11. ábra. — Armadillidium vulgare Latr. hímjének második potrohlába. — m = a mell; p = a protopodít; e' és e" = az endopodit két része; o = az exopodit vagy operculum ; ' = a légüreg.