Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 22. (Budapest 1925)

Noszky, J.: Adalékok a magyarországi lajtameszek faunájához

A Lajtahegység typikus lajtameszeinek (Szent-Margitta, Sopron-Rákos faunáját kiinduló alapul elfogadva, Kis-Marton már csak igen szegényes faunája képződmény, mely a nagyobb alakok közül csak pár kagylófajt és echinoideát tartalmaz, ellenben foraminiferák és különösen bryozoák tekintetében első helyen áll. Az aránylag közel fekvő dévény-újfalusi Sandberg faunája már meglehetősen eltérő életviszonyokra vall, tekintetbe véve az aránylag sok gerinczes állatfajt. Az alsó-fehérmegyei Felső-Orbó és a hontmegyei Kemencze, bár gazdag echinodermata faunájuk sok egyező vonást mutat, mégis különbözők, annál is inkább, mert a kemenczei magasabb szintet képvisel, a többi középhegységben vel, t. i. a letkési, budapest-rákosi és a három cserháti lelőhelylyel együtt, melyek a középmiocén közepének nagy piroxenandesitriolit kitöréseire települve minden esetre a felsőbb szintájakba tartoznak, mig az előbbiek a régi képződményeken transgredálván, helyzetük lefelé nincs pontosabban határolva. Tüzetesebb összehasonlitásokról ennélfogva inkább ezeknél a magasabb szintieknél lehetne szó, csak a gyorsan váltakozó faciesek zavaró hatásait lehetne valamiképen kiküszöbölni. Ez azonban ilyen összefoglaló jegyzékben lehetetlen, mert akkor olyan aprólékos részletekben kellene elmerülni, hogy úgyszólván minden lépésnyi teret a vízszintes és függőleges összefüggésben külön kellene tárgyalni. Az itt felsorolt hat hely közül a kemenczeiben három főbb faciesváltozat faunája van összesítve. A letkésiben szintén több szerepel, az agyagosabb, neretikus zónák felé hajlóktól a durva parti conglomeratumokig. A mátra-szőllősiben kettő van. A mátra-verebélyi Meszestetőn egész csomó egymásba fokozatosan átmenő, különböző magasságú szint és vízszintes irányba nyúló facies eltérés faunája van képviselve. Legegységesebb volna még a budapest-rákosi és a sámsonháza-márkházai, de itt sem lehetett a kisebb facies változatokat kiküszöbölni s igy az összesítésnél, a mely számos ismételt gyűjtés révén jön létre, figyelmen kívül hagyni. így most már ha a gyűjtési teret kissé kitágítjuk, természetesen az egész fauna, újabb feltárások és bennük újabb facies változatok belekapcsolása révén, még jelentékenyen bővülhet; ellenben ha a faciesek egyezőségét is tekintetbe akarjuk venni, akkor természetesen erősen megcsappan, de akkor a kereteknek kellene igen jelentős mértékben kitágulni. Ha most két ugyanazon szintnek megfelelő egész faunát veszünk faunisztikailag figyelembe, péld. a budapest-rákosit és a lelkesít, nevezetesen a „foraminiferák szempontjából igen érdekes jellemvonást találunk. Rákosnál rengeteg sok a Miliolina-fa] (egyebekből aránylag kevés-van); ellenben Lelkesen a Nodosaria-, Cristellaria-, Balimina- és Truncalulinafajok dominálnak, Miliői'ina-faj pedig alig van. A cserhátiakban és a homokos