Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 22. (Budapest 1925)

Noszky, J.: Adalékok a magyarországi lajtameszek faunájához

verebélyi, valamint a letkési faunát, mely utóbbi szintén Dr. FRANZENATT munkája révén vált ismeretessé, s melynek táblázatos kimutatása a benne felölelt Bujtur, Fraknó váralj a, Hidas, Kostej, Lapügy, Szob, valamint a bécsi medenczében fekvő Baden, Grinzing és Pötzleinsdorf révén a többi fontosabb hazai és egyéb közép-miocén lelőhelyek faunája közt összehasonlító kapcsolatot alkot. így tehát ez a névjegyzék, eltekintve attól, hogy az előbbiben a többi csak a Letkésre vonatkoztatott részében szerepel, bizonyos tekintetben az egész magyar közép-miocén faunára vet világot. A generalizáló munkának természetesen a teljes faunát kell egész összességében tekintetbe venni. Azért szintén ezt az eljárást próbáltam a következő 11 lelőhelyre vonatkozóan alkalmazni s igy az általánosabb paleogeographiai következtetésekre is megfelelő bázissá tenni, a mint azt KOCH ANTAL (3) erdélyrészi összefoglaló munkájában tette. Az itt szerepelő helyek geológiai viszonyai röviden a következők: 1. A sopron-rákosi lajtamészkő a rákos-ruszti hegyvonulat kristályos paláira települő parti képződmény (11). 2. A hires szent-margittai lajtamészkő szintén a kristályos palákon transgredált parti üledék (11). 3. A kis-martoni Haertelhegyen (11) conglomerates mészhomokkő van, a melyre jellemző a sok Terebratula macrescens DREG, és Pecten Malvinae DUB. és a rajok nőtt rengeteg bryozoa; egyéb kövület alig akad benne. 4. A kemenczei lelőhelyek a Börzsönyi hegység É. Ny.-i peremén fekszenek. Andesit complexumra települő lajtameszek és egyéb parti lerakodások jellemzik (6). 5. Letkésen is, a hegység Ny.-i oldalán az andesitekre települnek a már neretikus zóna felé is közeledő képződmények, ámbár egy jó részük parti képződmény (1). 6. Felső-Orbó (3) az erdélyrészi lajtameszek legérdekesebbike; jura-, illetőleg kréta-alapzaton transgredáló parti képződmény, mely hazánk miocénjének leggazdagabb echinodermata-faunáját szolgáltatta (15). 7. A dévény-új falusi Sandberg (2) mélyebb, alsó-miocén agyagos homokon telepszik; a jegyzékbe főként gerinczes faunája miatt kellett felvenni. 8. Egyik legismertebb és legjobban tanulmányozott miocén faunánk a budapest-rákosi (14), mely a középső riolit tufára telepszik rá. Ez különösen LÖRENTHET által tanulmányozott pompás megtartású rákjairól nevezetes (4, 5). 9. A cserhátiakból a mátra-verebélyi Meszestető (7) piroxen andesit tufákra települő változatos faeieseket felölelő rétegsoraival szinte iskolapéldája a közép-miocén térben és időben is változó életviszonyainak (7,13). Különös nevezetessége gazdag Crinoidea-faunája (15).