Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 21. (Budapest 1924)
Tokody, L.: Krokoit Rézbányáról és wulfenit Jarabáról
KROKOIT ES WLLFKMT. talalhatok krokoit-kristalyok galenit, kvarcz, cerussit es pyromorfil tarsasagaban. A kristalyok hajnalvoros sziniiek, uvegfenyiiek, tegnagyobb meretiik — a c tengely iranyaban — i'5- ~-3 A megfigyelt formak a kovetkezok: 6 (010) y {02ij /.• (101} / (401) »{110] f 11201 /. (111) n (221! w (211) A b [.010) keskeny Japokkal szerepelt. Az // (021) csak egy kristalyon volt megfigyelheto (2. abra). Az l {401} homalyos nagy lapokkal lepetl fcJ s minden kristalyon meg voll allapithato. A k 1101} homalyos lajjjai kicsinyck. alarencleltck. Az m (110) c' i s f {120} ininden esetben liiggdleges iranyu eros rostozottsagol mutattak. Az m (110) nagy lapokkal fejldddtt ki : az /' (120) tdhhnyire kcskeny lapokkal jclcnl mcg. de cldfordult, hogy egyik Japja a prizmazdnat dominalO lapkent alakull ki. A t {111} minden kristalyon nagy lapokkal voll kimutathatO. A n (221; csak egy kristalyon egy keskeny. jdl reflektalo lappal szerepelt (2. abra). Az n {211) nagy lapjai erdsen gorbultek. A lapok feliilcte altalaban veve neni tdkeletes, erosen homalyos, niinek kovetkezteben a. reflexek is gyengek es elmosddottak : a legkitiinobb reflexeket a t [111; es olykor az m (110} lapjai szolgaltattak. A kristalyok kilejlddeset tekintve, azok tuszeriiek. Altalanos megjelenesiiket az 1. abra mutatja, mig a 2. abraban egy hianyos lapszamu krislalyt termeszetes kilejlddesben rajzoltam meg, mely utobbi nerni tekintetben hasonldsagot inutat a VAN NAMK-IOI leirt tasmanlai krokoithoz. 1 ) A mert szogertekek a lapok tokeletlen kifejlod6se miatf meglehetosen ingadozdk es esetenkent hol DAUBEB 2 ), hol pedig KOKSCHABOW 8 ) szamitott ertekeivel mutattak megegyezest. L T j tengelyarany szamilasara alkalmas szogertekekel nem tudtam kapni s e miatl az alabbi szogtablazatban a merl szdgek kozepertekeit a KoKSCHABOw-fele szamitott ertekekkcl melyekkel meg a megegyezes a legjobb — egybeallitva kozlom. 'j R. G. VAN NAME, Ueber Krokoitkryslalle von Tasmanien. (Zeitschr. fiir Kryst. 1902. Bd. XXXVI. p. 555—557. fig. 4.) % ) H. DAUBEE, Ermittelung krystaIlographiser Constanten und des Grades ihrer Zuverlassigkeit (Poggendorfs Annalen d. Physik u. Cheniie. 1959. Bd. 106. p. 150—157; Silzb. d. Akad. Wien. 1860. Bd. 42. p. 19—54.) 8 ) N. v. KOKSC-HAROW, Mat. zur Min. Russlands. St, Petersburg. 1875, VII. p. 97.