Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 20. (Budapest 1923)

Vendl, M.: Újabb adatok a Velenczei hegység kőzeteinek ismeretéhez

AVELENGZEI HEGYSÉG KŐZETEI talanok. A turmalin makroszkóposán fekete szinű, törése egyenetlen; erősen fénytörő, kettős törése, úgyszintén pleokroizmusa is erős. aj > f. w = sötétbarnáskék, e = világosbarna. A biotit szabálytalan körvonalú pikkelyekben fordul elő. Eloszlása a kőzetben nagyon egyenetlen. Néhol nagyobb foltokban a kőzet csaknem teljesen biotitmentes, máshol pedig aránylag elég sok biotitot tartalmaz. A biotit többnyire sötétbarna szinű, pleokroizmusa erős. y > ß > a. y = sötétbarna, ß = szürkésbarna, a = világossárga. Néha kloritosodott. ilyenkor zöldes szinű, y = sötétzöld, ß = zöld, a = sárgászöld és kettős törése gyenge. A biotit gyakran tartalmaz apatit, színtelen zirkon és magnetit zárványokat. A kőzet panidiomorf szemcsés, néhol azonban kissé a hypidiomorf szemcsésbe hajlik, a. mennyiben a plagioklászok az M \ 010 j szerint kissé táblásak. A turmalinnak a fellépése újabb bizonyítéka a gránit-intruziót követő intenzív pneumatolitos hatásoknak, a melyekben ezek szerint a bornak is fontos szerepe volt. B) Afrlmiokrát telérkozet. A megvizsgált kőzet szürke szinű, kissé zöldes árnyalattal, helyenkint zöld bomlási termékeket és limonitos foltokat tartalmaz. Néhol annyira mállott, hogy kézzel is szétmorzsolható. Igen aprószemű, szabad szemmel csak itt-ott egy augit ismerhető fel benne. Lényeges elegyrészei: plagioklász, amfibol, augit és sok vasércz. A plagioklász az amfibol és augit közti tereket tölti ki. A kőzet annyira dekomponálódott. hogy a plagioklászok meghatározása csak közelítő. Belsejük zavaros, a kioltásuk és fénytörésük alapján valószínűleg bázisos andezinek. Az amfibol a színes elegyrészek közül a domináló, az augit alárendeltebb mennyiségben lép fel. Mindkét elegyrész idiomorf, de az idiomorfizmus az amfibolnál kevésbbé tökéletes, mert a terminális lapok nincsenek kifejlődve. Az amfibolegyéneken az ! 110 ! és ! 010 | forma lapjai figyelhetők meg. Az amfibol pleokroizmusa erős. y > ß > a. y — sötétbarna, ß = barna, a == halványsárga, c : c = cca 20°. Az augit idiomorf. Kristályai néha nagyok, a 0'2 cm-t is elérik. Makroszkóposán zöldesfeketék, vékony csiszolatban átlátszók. Idiomorfizmusuk néha igen tökéletes; az (110), 1100}, { 010 ) és {111 J formák lapjai jól felismerhetők. Egyik-másik nagyobb egyénen a kristályformák már szabad szemmel is kivehetők. A megvizsgált csiszolatokban csak egyszerű egyéneket figyeltem meg. Erősen fény- és kettősIörök. pleokroizmust nem mutatnak, c : c = 45". 6*