Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 20. (Budapest 1923)

Filarszky, N.: A Gleicheniaceák családjába tartozó tropikus harasztfélék leveleiről

À (JLF.H HENIAC.EAK LEVELEIRŐL 19 az alatta eredő kél átellenes állású törpe gerinczág veszi át a főgerincz szerepét; mindegyik létesil dichopodiális módon egy kifelé eső, már többé el nem ágazó szárnyalt ágat és egy befelé eső erősebb-gyengébb geriiiczágat, mely ismét megállapodó álcsúcsrügyben végződik, de ez alall újból két átellenes törpe ágat létesít és ezeken azután újból ismétlődik a/, elágazás a leirt módon. A szerint, hogy a tovább ágazó gerinczágak egyenlő vagy csaknem egyenlő nagyságnak, vagy feltűnt"» módon különböző nagyságnak, az e fajta leveleket két alcsoportba, az isocladia és az anisocladia alcsoportjába oszthatjuk; előbbi felel meg az eudichasiális, utóbbi a sympodiumos tiszta dichasiálisan összetett levelek csoportjának. u) Isocladia: Az átellenes törpe ágakon dichopodiálisan fejlődő különnemű ágak közül a tovább ágazó, egymásnak megfelelő gerinczágak vagy teljeseit egyenlő, vagy csaknem egyenlő nagyságnak. 1. F. pseudn-pedata (13. lypus): A „digitataMypushoz igen hasonló levelek, de az átellenes elsőrendű gerinczágak csak igen rövid törpeágacskák, melyek dichopodiálisan egy külső nagyobb szárnyalt ágra és egy igen rövid szárnyatlan, de újból dichasiálisan elágazó belső ágra ágaznak széjjel, az ez utóbbin fejlődő két törpe ágon ágaznak ki dichopodiálisan az egyenlőtlen nagyságú utolsó rendű ágak, melyek közül a belsők hosszú szárnyalt ágak, a külsők pedig többnyire csak mint erősebb, szárnyalt vagy szárnyasan bemetszett szélű, visszafelé irányult lévélc-zimpák látszanak az előbbieken eredni (16—18. ábra). Péld. Gleicheniá linearis (BURM.) CLARKF. var. crassifo Ha (PR.). Ez a typus valószínűleg csak átmeneti forma, a következő typusok egyikéhez vagy másikához; erre mutatnak legalább azon liatal töveknek első levelei, melyeken az elágazás még csak az 1—2-rendii vagy 2—3-rendii ágakig terjed, mint pl. a Gl. lanif/era DON., Gl. linearis (BITRM.) CLARKK első leveleinél. 2. F. pseudo-riicliotoma (14. typus): A/. „eudichasialia"-typusra emlékeztető, többszörösen összetett levelek, de ezektől rögtön és könnyen megkülönböztethetők az állal, hogy a nagyobb, látszólag átellenes, többnyiie szárnyatlan gerinczágak alján mindenhol még egy-egy nagyobb visszafelé irányult szárnyalt ág is ered, vagyis az álcsúcsrügy alatt négy ág látszik eredni, melyek közül a két külső visszahajló szárnyalt ág többé nem ágazik el, a másik kettő álcsúcsrügyben végződő és tovább növekedő szárnyatlan gerinczág pedig újból ágazik : valóban pedig ugj áll a dolog, hogy az erősebb, tovább fejlődő, látszólag átellenes állású ágak különböző ágpárokból valók, vagyis nem egyenlő származásúak, tehát nem is átellenesek; az egyik, a hozzátartozó s igy vele páros, visszafelé irányult szárnyalt ággal egyetemben a két dichasiálisan kiágazó törpe ág egyikének 2*