Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 20. (Budapest 1923)
Filarszky, N.: A Gleicheniaceák családjába tartozó tropikus harasztfélék leveleiről
A G I. K .I C. HEN IACEÁK LEVF.I.F.IRÖI 17 gerinczágák fejiődnek és csak az utolsó gerinczágpár közölt végződik a levél főgerineze nyugvó álcsúcsrügybén. Mindkét esetben azonban az elsőrendűgerinczágák nem dichasiumok, hanem igen erősen fejlődé» szárnyasai) elágazó oldalágak, vagyis hatalmasan fejlődő összetett szárnyas levelek, úgv hogv a levelek diehasiális természetét, mely általában jellemző a Grleicheniaceákra, tulajdonképpen csakis a nyélből folytatódó fögerincznek az alcsúcsrűgye árulja el. Az ilyen fajta leveleket itt diplopterygiáknak is mondják. (13. ábra.) Féld. Gleichenia hallata MOORE, Gl. Bancroftii HOOK., Gl. Kimeri COPLL. Gl. excelsa .1. SM.. Gl. gigantea WALL., Gl. glanca (THBG.) HOOK., Gl. laerissiina CHRIST, Gl. chinensis Hos. ( ) Heteropterf/fjia. Komplikáltabb szerkezetű levelek : a fögerinczböl eredő elsőrendű törpe diehasiális gerinczágák u. i. nem dichasiálisan, hanem eltérőleg dichotomikusan ágaznak el két olyan különnemű ágra, melyek közül a külső ág mindenkor többé el nem ágazó szárnyalt ág. a belső ág pedig tovább fejlődi"), ismét dichasiálisan elágazó gerinczág ; a rajta keletkező két átellenes állású harmadrendű törpe ág közül a külső ág ismét többé el nem ágazó szárnyalt ággá lesz. a belső szárnyatlan ág pedig újból diehasiális módon két törpe gerinczágat létesít és igy tovább. Az elágazás tehát szabályosan váltakozva dichasiálisan és dichopodiálisan történik ; az elsőrendű ágak dichopodiálisan ágaznak el. a másodrendű ágak egyike dichasiálisan hoz létre két törpe ágat. inig a másika el nem ágazik többé ; a harmadrendű ágak ismét dichopodiálisan ágaznak el stb.. vagyis az egész levélágrendszerben a páratlan számú ágak mindig dichopodiálisan, a páros szánni ágak fele pedig dichasiálisan ágazik tovább; a levelek gyarapítása tehát nem az álcsúcsrügyek kibontakozásával történik, sem a törpe diehasiális ágakkal, hanem főleg a dichopodiális ágak egyik fajtája révén. Érdekes, hogy az ntolsórendii törpe (páratlan számú) ágakon dichopodiálisan fejlődő mindkét ág szárnyalt szerkezetű, de mig a belső igen nagyra nő. addig a külső gyakran csak mint feltűnőbb, visszafelé irányult, nagyobb, szárnyasan hasogatott vagy gyengébben bemetszett szélű levélczimpa jelenik meg rajta vagy látszólag a jóval nagyobb testvérág aljának külső oldalán. Ilyen feltűnő visszafelé irányult nagyobb levélezimpák néhol az Isopterygm-c&opovÛYà tartozó levelek legutolsórendü, szárnyalt ágain is észlelhetők, de viszont teljesen egyenlő szárnyalt ágpárok a ífeteropterggia-csoportba tartozó levelek legutolsó gerinczágainak csúcsából közvetlenül is eredhetnek. A diehasiális ágak csúcsán fejlődő dichopodiális ágak tovább fejlődési és elágazási módja szerint az ide lartozó levélalakok is több csoportra oszthatók. Annalrs Miisei Nnlinnnlis Huwjariei. XX. -
