Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 18. (Budapest 1921)

Kotlán, S.: Új-Guineai madár-cestodák. I

ÚJ-GUINEAI MADAR-CESTODAK. 15 láthatók elég sűrűn szétszórva, a melyek dorsoventrális irányban elég gyakran anasztomozisokat alkotnak. A vízedényrendszert mindkét oldalon egy-egy széles ventrális és egy igen finom, kissé a középvonal felé eltolódott, dorsális edény alkotja ; míg a ventrális edények megfelelő széles haránttörzsek által közlekednek, addig a dorsális hosszanti edények haránt összeköttetéseket nem létesítenek. l

Tgy a ventrális, mint a dorsális edények körül sűrű sejtcsoportosulás látható. A parenchyma kéregállományában gyéren, de elég egyenletesen elszórva kerekded vagy ovális mészszemcsék is láthatók. A parenchyma velőállománya finoman rostos, laza szövetből áll, melyet finom dorsoventrális izomrostok szőnek át. Az ivarnyílások egyoldaliak. Az aránylag igen kicsiny (0'16 mm.) cirrusburok, melynek falai elég izmosak, hosszmetszetben kissé ferdén, hátulsó végével az íz elülső széle felé fordulva, van elhelyezve. A cirrus8. ábra. Davainea Birói n. sp. Ivarérett íz keresztmetszete. X 120.