Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 18. (Budapest 1921)

Kotlán, S.: Új-Guineai madár-cestodák. I

ÚJ GUINRAI MADÁR-CESTODÁK. anyagot az Új-Guineához közel fekvő Aru szigeteken és \ Va igen szigeten gyűjtötték ; FUHRMANN leírásában valószínűnek mondja, hogy ez a faj egyes új-guineai papagály-félékben szintén meglelhető lesz. A BiRÓ-gyüjtötte anyagban tényleg sikerült is megtalálnom e fajt. Abból a körülményből, hogy a féreg 4 papagályban volt jelen, arra következtetek, hogy ez a faj Új-Guineában és FUHRMANN adatai alapján, a szomszédos szigeteken is eléggé gyakori. Bár a lényeget illetőleg FUHRMANN leírása teljesen ráillik az általam e fajnak felismert férgek bélyegeire, mégsem tartom feleslegesnek, hogy egyes dolgokra röviden rátérjek. A legnagyobb példányok hossza 160 mm., legnagyobb szélességük 2 mm. A nyaki rész hosszú, keskeny (0'4 mm. széles), az izek általában véve sokszorta szélesebbek mint hosszúak (1*8 mm. szélességű íz hossza 0'2 mm.), a strobila hátulsó izei némileg keskenyebbekké (l'l mm.) és hosszabbakká (0'54 mm.) válnak. A skolex átmérője 0'34x0'47 mm.'A szívókák kerekdedek, átmérőjük 0'07—009 mm, a rostelhun szélessége 0-12—0" 14 mm. A rostellumon kb. 240 horogból álló dupla koszorú látható, a horgok 00162 mm. hosszúak, a typikus Davainea-horgoktól legfeljebb csak abban térnek el némileg, hogy hátulsó emelőkarjul igen rövid. A szivókákon több sorban mintegy 160 horog foglal helyet; ezek hossza 0'008 mm. A skolex izomzata elég jól fejlett, a longitudinális, transversalis és radialis izomcsoportokon kívül, különösen a dorsoventrálisan lefutó izomrostok érdemelnek figyelmet. A kiválasztó rendszer és a parenchyma izomzata nem tűntet fel különösebb eltéréseket. Az ivarnyílások egyoldaliak. A mérsékelt tágassága ivari kloakába szájadzó cirrusburok megnyúlt tojásdadalakú, hosszátmérője 0 2 mm, hátulsó végével csaknem a hosszant i ki választóedényeket éri el. A cirrus a vas deferensbe való folytatódása előtt kissé bunkószerűen megduzzadt, egész testén elég hosszú sertékkel borított, antiporalis végén pedig a cirrusburok falaihoz legyezőszerüen kifutó retraktorokkal bir. A vas deferens még a cirrusburkon belül lumenének némi kitágulása által egy vesicula seminalis interná-t alkot ; az átmenet a vas deferens és a vesicula seminalis között nem oly éles, mint más fajokban, pld- a továbbiakban leírt Davainea Birói és Davainea polychalix új fajokban, a hol a vesicula seminalis interna egy jól körülírt ovális képlet alakjában tűnik fel. A cirrusburokból való kilépése után a vas deferens az iz elülső szélével párhuzamosan, számos kanyarulatot alkotva halad a középvonal felé, útjában mindenütt eléggé nagy (01)27 mm., átmérőjű) prostatasejtekkel sűrűn körülvéve. A herék az ovarium két oldalán 8—12-es csoportban, az antiporalis oldalon mindig valamivel nagyobb számban foglalnak helyet; számuk összesen kb. 20.