Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 18. (Budapest 1921)
Vendl, M.: A muszári és sztanizsai aranybánya calcitjai
MUSZÁRI KS SZÏANIZSAI CALCITOK. 189 »/ 5 R V* = (5. 13. 18. 5) 5. 13. 18. 5 : 18. 13. 5. 5 = 83° 42' 30" 5. 13. 18. 5 : 5. 18. 13. 5 - 25° 44' 12" 2 0/i3Í2 u/ 5 = (12.32.44. 13) 12. 32. 44. 13 : 44. 32. 12. 13 = 83° 41 ' 22" 12. 32. 44. 13 : 12. 44. 32. 13 = 28° 58' 32" A közölt értékeket összehasonlítva a muszári calciton végzett mérések eredményeivel, az tűnik ki, hogy a muszári calciL skalenoederének mért értékei legközelebb állnak a (18. 49. 67. 20) — 3 l/2<i K tí 7/si skalenoeder szögadataihoz ; a többitől olyannyira eltérnek, hogy ezekkel a skalenoeder nem azonositható. Kiemelem még, hogy a skalenoeder lapjai rendkívül jól fejlett, fényes, jó reflexet adó lapok. A — 3 1/2O 72 6 7/31 formához először VOM RATH 1 jutott elbai calciton végzett mérései alapján; de ő e formát komplikáltsága miatt a — 3/27? 2 0/y-el helyettesitette, ámbár mért értékei a — 3 1/2o R 6 7/3i-nek jobban megfeleltek. DES CLOISEAUX 2 VOM RATH mérései és számításai alapján a — 3 l/2oi? G 7/3i skalenoedert felveszi a calcit formái közé. GOLDSCHMIDT 3 mint VOM RATH identikusnak jelzi e formát a — V2 R 2 0/9-el, de a muszári calcit skalenoederén végzett mérések oly nagy (30 — 45') eltérést mutatnak e skalenoeder szögértékeitől, hogy a kettő nem azonositható s igy itt a (18.49.67.20) — 3 1/20 R 6V31 skalenoedert kell felvennünk. A E skaleoneder élét párhuzamosan tompitja egy negativ romboeder, melynek jele a mért adatokból s az övviszonyból számítva (0. 29. 29.10)-nek felel meg. A romboeder mért hajlásszögei a következők: a romboeder hajlásszöge a 0221-hez: 7° 35' — 7° 44' sarkélének hajlásszöge: 109° 33' — 109° 44' Ez értékek az eddig előforduló romboederek közül legközelebb állnak a (0331) — 3 7?-hez, melynek hajlásszögei: 0331 : 0221 = 8° 13' 0331 : 3301 = 110° 15' 3(T de mivel az itt fellépő romboeder a (18.49.67. 20) skalenoeder éleit 1 POÜGENDÜRP'S Annalen 1876. CLVIII. p. 415. 2 Jahrb. f. Min. 1877. p. 161. 3 GOLDSCHMIDT, Atlas der Kristalfonnen.
