Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 15. (Budapest 1917)

Soós, L.: Vizsgálatok a magyarországi Pulmonáták rendszertani anatómiája köréből

MAGYARORSZÁGI PULMONÁTÁK ANATÓMIÁJA. •11 Az általánosan ismert tény, hogy a Pulmonáták kivétel nélkül hímnősek s ivarkészülékük bonyolult szerkezetű hímnős készülék, melynek hím és női alkotórészei szoros egységgé forrtak össze. A készülék a máj, ill. középbélmirigy legfelső részébe beágyazott hí m nősmirigygyei (glandula hermaphroditica) kezdődik (1. pl. a 105-ik rajzot), mely csőalakú mirigy csövek bői, acinusokból áll. A mirigycsövek vagy többé-kevésbbé egységes, gömbded tömeget alkotnak, vagy pedig több, közös vezetékük mentén sorjában, egysorosán elhelyezett, egymástól élesen elhatárolódott s tekintélyes távolságban elhelyeződött bojtokban csoportosulnak, mint pl. a C'/aitóiim/civarmirígyénekacinusai. A hímnősmirigy vezetéke a nagyon különböző hosszúságú hímnős vezeték (ductus hermaphroditicus), melynek vagy csak egy része, vagy az egész nagyon erősen kanyargós ; vastagsága szintén nagyon különböző, de rendesen nagyon vékony. A hímnősvezeték a pete-ondóvezetékben (s permovi ductus) folytatódik, melynek kezdőrészébe egy hatalmas mirigy, a fehérjemirigy (glandula albuminifera) vezetéke ömlik be. A hímnősvezeték végső része behatol a fehérjemirigy anyagába, azért minden további praeparálás nélkül nem látható. A behatolás táján egy kicsiny, magános, vagy esetleg páros, vakbélszerű kitüremlés ül rajta, mely némelykor könnyen látható, mert a fehérjemirigy felületén helyezkedik el, máskor azonban többé-kevésbbé el van rejtve a fehérjemirigy anyagában. Ezt a kis függeléket a régebbi szerzők ondóhólyagnak (vesicula seminalis) szokták nevezni, azonban helytelenül, mert e néven azt a szervet szokás nevezni, a melyben az illető állat saját spermája halmozódik fel. Már pedig a szóban lévő függelék nem az ilyen sperma összegyűjtésére szolgál, hanem a párzás actusában résztvevő másik egyén spermájának befogadására való. Ez a sperma eredetileg, mint mindjárt szó lesz róla, a készülék más részébe kerül ugyan, onnan azonban csakhamar a szóban lévő szervbe jut s ebben termékenyíti meg a hímnősvezetéken át lejutó petéket. Épen azért ezt a szervet megtermékenyítőzacskónak vagy ondótáskának (receptaculum seminis) nevezzük. Az előbb említett magyar kifejezés nehézkessége miatt, bár az általánosan elfogadott megjelölésnek az felel meg, az utóbbi elnevezés használata ajánlatosabb. A pete-ondóvezeték, mely mint említettem, egyenes folytatása a hímnősvezetéknek, két egymáshoz forradt félcsőből áll, üregük tthát összefügg. Vékonyabbik része az ondóvezeték (spermiductus), jóval tágasabb és rendesen erősen redőzött része apetevezeték vagy anyaméh (uterus) ; az ondóvezetéket, mivel fala erősen mirigyes, rendesen prostatának szokták nevezni. A két vezeték kívülről is jól megkülönböztethető már eltérő színéről is s különösen könnyű a megkülönböztetés akkor, mikor a vezeték spirálisan csavarodott, mert ilyenkor a prostata