Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 15. (Budapest 1917)

Soós, L.: Vizsgálatok a magyarországi Pulmonáták rendszertani anatómiája köréből

96 SOÓS LAJOSa ki néhány éve egész Vitrina-anyagunkat elkérte tanulmányozás végett, Vitrina diaphaná-nak határozta volt meg, de a melyek — mint gondos összehasonlítás alapján meggyőződtem róla — semmiben sem térnek el a Velebit egyéb pontjairól származó példányokkal, a melyeket ugyancsak WAGNER V. Beitteri-nek határozott meg. A Metláról való, DOBIASCH kisasszony gyűjtötte fiatalabb példányok megegyeznek az én ott gyűjtött példányaimmal, tehát nyilván ugyanahhoz a fajhoz tartoznak, s mivel az enyéim között teljesen kifejlett héjak is vannak, a leírást ezek alapján egészíthetem ki. Közbevetőleg csak annyit jegyzek meg, hogy a V. Beitteriből typusos, illetőleg eredeti termőhelyéről vagy annak közeléből származó példányaim nincsenek, az itt leírt fajt tehát azzal közvetetlenül nem hasonlíthatom össze, hanem WAGNER tekintélyére hivatkozva legföljebb annyit mondhatok, hogy a Vele bitben él egy Vitrina- faj, mely héja alapján alig különböztethető meg a V. Beitteri-tői, ellenben anatómiai tekintetben igen nagy különbség választja el tőle Az új fajt a következőkben ismertetem, megjegyezve, hogy a ház leírása egyedül az általam a Metlán gyűjtött példányokon alapszik, a közölt méretek pedig az onnan való legnagyobb példányok méretei. Háza nagyon vékony héjú, átlátszó vagy kissé zavaros, zöldessárga szárú színű, sima felületű, növekedési vonalai alig láthatók, három kanyarulatból áll, tekercse nagyon tompa kúpalakú, de határozottan kiemelkedő, átmérője pontosan a fele az egész ház nagyobbik átmérőjének, nyílása ferde, megközelítőleg háromnegyed ellipsisalakú, kissé szélesebb, mint a milyen magas, alsó és felső szára egyaránt íves. Méretei a következők: Nagyobb átmérője 6—7, kisebb átmérője 5, magassága 3 mm, a nyílás szélessége 4-2, a magassága b'8 mm. Az állat egészen beléhúzhatja magát a házába ; karcsú, megnyúlt, elül ívesen lekerekített, hátrafelé megvékonyodó és erősen kihegyesedő, farkrésze nagyon magas, erősen, ívesen boltozott. A bal «héjlebeny» nagyon jelentéktelen duzzanat, mely ráfekszik a héj peremére, jobb héjlebenye («balancier») hosszú nyelvalakú, a héj csúcsán is túlér, a lélekzőnyílás mögött foglal helyet ; bal «tarkólebenye» hatalmas nagyságú, mely a mászó állaton majdnem a szemtartók tövéig ér, jobb tarkólebenye nagyon kicsiny, a lélekzőnyílás mögött fekszik, ferde, hegyével előrefelé néző háromszögalakú, míg alapja a jobb héjlebeny alapjával egyenlő, illetőleg azzal összeesik. Szemtartói hosszúak, karcsúak, tekintélyes nagyságú bunkóban végződnek, melynek hátsó peremén foglal helyet a szem; tapogatói kurták, zömökek. Az állat színe általában véve sötétebb vagy világosabb szennyesszürke, azonban farkrészének töve, valamint oldalai majdnem fehérek; bal tarkólebenyének alapszíne világos szennyesszürke, ebben azonban több-kevesebb pigment rakódott le kisebb-nagyobb foltok alakjában, úgy hogy néha egészben