Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 15. (Budapest 1917)

Soós, L.: Vizsgálatok a magyarországi Pulmonáták rendszertani anatómiája köréből

MAGYARORSZÁGI PULMONÁTÁK ANATÓMIÁJA. 87 elhelyezett 5 bojtból áll. melyeknek vége erősen pigmentes s pigment rakódott le a mirigycsöveket összekötő kötőszövetben is. Hímnősvezetéke kezdetben kis darabon vékony és csak hullámos, majd nagyon erősen kanyargóssá válik a nélkül, hogy megvastagodnék, azután erőáeh megvastagszik s a mellett kanyargós marad, vége pedig ismét megvékonyodik és fokozatosan kiegyenesedik s végül tekintélyes nagyságú, hengeres ondótáskába nyílik; a hímnősvezetéket borító hártyában, továbbá a párzótáska falában is sok a pigment s különösen bpséges a ,vçzeték kezdőrészében. Fehérjemirigye igen nagy, majdnem hengeres, vége felé megvékonyodó s végül ívesen letompított, állománya nagyon laz'a. vízben feltűnően megduzzad, felülete bolyhos. PeteOndóvezetéke majdnem hengeres-. Uterusa kevéssé tágas, vízben esak jelentéktelenül duzzadó szövetekből áll, felülete bársony szerűen, nagyon finoman bolyhos, majdnem sima; a prostata keskeny szalagként fut végig az uteruson, felülete sima s hogy mirigyes, kívülről mi sem árulja el. A pete-ondóvezeték a falába rakódott nagyon finomszemű pigmenttől szürke. Petecsatornája kezdetben széles és kissé lapított, alább hengeressé válik, de egyúttal fokozatosan meg is vékonyodik, falának hátoldalában hosszának % részén nagyon sok pigment rakódott le, melytől színe szürke; hüvelye kezdetben hengeres és vékonyabb — de jóval vastagabb a petecsatorna alsó részénél — vége felé azonban szabálytalan, gömbszerű képződménynyé duzzad meg. Párzótáskája jól fejlett, nyelének a beömlés helyével szomszédos része vékonyabb, azonban csakhamar igen erősen megvastag65. rajzv A.,Clausilia (Vestia) turgida RM. radulája. 66. rajz. A Clausilia (Vestia) turgida RM. ivarkészüléke.