Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 15. (Budapest 1917)
Soós, L.: Vizsgálatok a magyarországi Pulmonáták rendszertani anatómiája köréből
84 S OOS LAJOS 8. Clausilia (Pseudalinda) stabilis PFR. (61—62. rajz). Radula (61. rajz). Középsőfoga a megelőző fajétól eltérően határozottan háromhegy fí, a szomszédos mellékfogaknál valamivel kisebb ; mellékfogai kéthegyűek, számuk 10; belső peremfogai háromhegyűek. a kijebb esők az ectoconus hasadása következtében 3 — 6 hegyűek, a legszélsők pedig csenevész, csipkés szélű lemezkék. A radula képlete : + — Ivarkészülék (62. rajz). Hímnősmirigye a 4. és 5. kanyarulatban elhelyezett 6—7, kevés, de nagy mirigycső alkotta bojtból áll, a mirigycsövek közt rendesen pigment rakódott le. Hímnősvezetéke kezdetben vékonyabb, alig hullámos, középső része vastagabb és erősen kanyargós, végső része pedig ismét vékonyabb. Ondótáskája kívülről alig látható, mert be van ágyazva a fehérjemirigy anyagába, mind a hímnősvezetéket borító hártyában, mind az ondótáska falában pigment van. Fehérjemirgye aránylag nagy, vége felé kihegyesedő háromoldalú hasábhoz hasonlít, laza állományú, felülete durván bolyhos. Peteondóvezetéke nagyjából hengeralakú, mely azonban a prostataoldalon többé-kevésbbé lapított. Uterusa tágas, erősen redőzött, hyalin, színe a falába rakódott pigmenttől kissé szürke, vízben erősen megduzzadó szövetekből áll. Prostatája széles, sárgásfehér színű, felülete nagyon finoman, a bársonyra emlékeztető módon bolyhos. Petecsatornája kezdetben szélesebb és lapos, alább megvékonyodik és hengeressé válik, 62. rajz. A Clausilia (Pseudalinda) stabilis PFR. ivarkészüléke. 61. rajz. A Clausilia (Pseudalinda) stabilis PFR. radulája.
