Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 15. (Budapest 1917)

Soós, L.: Vizsgálatok a magyarországi Pulmonáták rendszertani anatómiája köréből

72 SOÓS LAJOSkat, vagy legföljebb csak nagyon hiányosakat. A fősúlyt a rendszertani lag legfontosabb szervek, a radula és az ivarkészülék ismertetésére vetem, ellenben a többi szervekről, melyeknek szerkezetében sokkal nagyobb az egyöntetűség, csak helyenként emlékezem meg. Mielőtt azonban az egyes fajok ismertetésére áttérnék, egy megjegyzést kell tennem. WAGNER idézett munkájában a régi Clausiliarnemet több nemre, sőt négy alcsaládra osztja ! Ezt az eljárást azonban határozottan a legújabb rendszertani irányzat erős túlhajtásának kell tartanunk, melynek jogosságát semmiképen sem ismerhetjük el. Mert kétségtelen bár, hogy a Clausiliák egyes csoportjai között tekintélyes anatómiai eltérések vannak, azonban alig hiszem, hogy sok malakologus akadna, a ki WAGNER-Í hajlandó volna követni, mert a Clausilianemet annyi rendkívül jellemző, fölötte éles és határozott bélyeg tünteti ki, hogy generikus egysége jogosan meg nem bontható. Azért a Clausilianemet én is régi értelemben veszem, a melyen belül más malakologusokkal egyetértve kisebb egységeket, alnemeket vagy csoportokat különböztetek meg. A zárójelben lévő név ezt jelzi. Nem tárgyalom ezen a helyen a faunánkra oly rendkívül jellemző Alopia-alnem fajait, mert azoknak ismertetését külön dolgozatban szándékozom adni. 1. Clausilia (Clausiliastra) fimbriata EM. (46-48. rajz). Köpenyszervek. Köpenyürege nagyon mély, két teljes ka nyarulatnyi hosszú, köpenyében pigmentnek nyoma sincs. Veséje hegyes háromszögalakú, csúcsa ívesen jobbra hajlott, alapja egyenesen levágott s oly széles, hogy elfoglalja a köpenyüreg egész szélességét. Feltűnően nagy szívburka majdnem olyan hosszú, mint a vese. Bélcsatorna (46. rajz). Pharynxa csonka kúpalakú, radulzacskója kicsiny, kúpszerű. Nyelőcsöve meglehetősen hosszú, mely az oszlopizom mentén fut le, azután gyorsan kitágulva megy át a hengeres gyomorba, mely az ellentétes végén ép oly gyorsan megy át a középbélbe. A középbél egyenes folytatása a gyomornak s kezdetben azzal párhuzamosan fut, azután két erős, együttvéve S-alakú hurkot alkot ; a hurok első szára közelebb esik a szájnyíláshoz, míg a második az első mögött fekszik, az utóbbi hurok egyenesen átmegy a végbélbe, mely a hosszú köpeny üregnek megfelelően körülbelül két kört ír le a tengely mentén, tehát egyenes vonalban haladó nyelőcső körül. A gyomor és a középbél jórészt be van ágyazva a középbélmirigy anyagába. Nyálmirigyei igen nagyok, körülbelül a nyelőcső felehosszával egyenlő hosszúak, asymmetrikusak, mert a baloldali jóval nagyobb a jobboldalinál. A két mirigy a dorsalis oldalon szorosan egymás-