Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 15. (Budapest 1917)

Soós, L.: Vizsgálatok a magyarországi Pulmonáták rendszertani anatómiája köréből

70 SOÓS LAJOS­belül a 20-ik fog körül kezdődnek, de határuk a mellékfogak felé nagyon elmosódott. Ivarkészülék (45. rajz). Hímnősmirigye bojtokban csoportosult acinusokból áll. Hímnősvezetéke kezdetben nagyon vékony, majd hirtelenül kiszélesedik s egyben ellapul ; ezen a lapos részen számos függelék ül, melyek részben egyszerű vagy elágazó csőalakúak, vag}- pedig tenyérszerűen ki­szélesedő, lapos képződmények, melyek vékony nyél közvetítésével függí­nek össze a hímnősvezetékkel, szabad végük pedig vagy egyszerűen lekerekí­tett, vagy pedig kurta, ujjszerű függelékek ülnek rajta. E függelékek ter­mészetéről csak mikroszkópi vizsgálat adhatna biztos felvilágosítást, azon­ban minden valószínűség szerint az érett sperma összegyűjtésére valók, tehát ondóhólyagok (vesiculae seminales). A vezeték eme lapos része után ismét hengeres rész következik, mely kezdetben vékonyabb, későbben vastagabb, azonban mindkét rész rendkívül sűrűn hurkolt. A hímnős­vezeték falában nagyon sok pigment halmozódott fel. A vezeték kicsiny, hengeres, kampószerűen meghajlott ondótáskába nyílik, mely azonban kívülről nem látszik, mert be van ágyazva a fehérjemirigy anyagába. Fehérjemirigye kicsiny, szürke színű, szabálytalan tojásdad vagy inkább gumóalakú, felülete az egyes mirigy csöveknek megfelelően bolyhos. Pete­ondóvezetéke félhengeralakú. Uterusa széles, lapos, sima felületű. Pros­tatáját nagyon sok, hosszú mirigycső alkotja. Pete csatornája meglehetősen vékony, hengeres, hüvelye szintén hengeres, körülbelül a petecsatorna fele­hosszával egyenlő. Párzótáskája hatalmas fejlettségű, szára nagyon vastag, hengeres s ennek a hatalmas, a kocsány és a tartály együttes hosszánál sokkal hosszabb, kissé megduzzadt végű diverticulum egyenes folytatása, úgy hogy a vékonyabb kocsánvon ülő tartály látszik első pillanatra diver­ticulumnak. Ondócsatornája nagyon hosszú, hajszálvékonyságú, egész hosszában egyenletes átmérőjű. Párzószerve nagyon hosszú, benyílása közelében na­gyon vékony, azután hirtelenül erősen megvastagszik, majd ismét megvé­konyodik s innen kezdve egyenletes átmérőjű marad egészen az ondócsa­torna benyílásáig ; az utóbb említett hengeres, hosszabb rész alkalmasint epiphallusnak értelmezendő, míg a másik rész a tulajdonképeni penis. Az epiphallusnak a közepénél kicsiny, félgömbalakú függeléke van s rövid, vastag ostorban végződik. A penis hosszú, erős visszahúzóizma annak vas­tagabb részéhez tapad. A sztmtartónyél visszahúzóizma a penis és a vagina közt halad át. E faj ivar készülékét, mint említettem, SCHMIDT ADOLF röviden már megismertette s leírása nagy általánosságban helyes is, de nagyon hiányos s még az a hibája is megvan, hogv az egyes részek, különösen a párzótáska szerkezetéről megtévesztő képet ad. Az epiphallus függeléke elkerülte a

Next

/
Thumbnails
Contents