Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 15. (Budapest 1917)

Soós, L.: Vizsgálatok a magyarországi Pulmonáták rendszertani anatómiája köréből

54 SOÓS LAJOSkészülékét nem tudta egészben kikészíteni, hanem több hiányos készítmény alapján állította össze, mert különben teljességgel érthetetlen volna, hogy a rajz viszonylagos méretei mért esnek oly távol a valóságtól. Mert hogy ezek mennyire hamisak, annak jellemzéséül csak arra hivatkozom, hogy BÜCHNER rajza szerint a párzótáska hossza 4%-szer van meg a női ivarvezeték hosszában, holott a valóságban 9-szer ! A női vezeték BÜCHNER rajza szerint majdnem egész hosszában meglehetősen egyenletes átmérőjű, holott, mint láttuk, ebben a tekintetben tetemes eltérés van a vezeték egyes részei közt. Hibásak a hím vezetékre vonatkozó adatai, egyik ilyen hibájára már föntebb utaltam, de hibásak ezen kívül más részei is, melyeknek hosszadalmas felsorolásáról azonban lemondok, mert az én rajzom és az övé összevetéséből a hibák rögtön kitűnnek. E faj idegrendszere egyetlen jelentősebb vonásában sem tér el a G. spirorbis-étói. IX. Gyrciwlus AG. Gyraulus albus MÜLL. (28-30. rajz). Bélcsatorna (28. rajz). Pharynxa meglehetősen nagy, tojásdadalakú vagy majdnem hengeres; nyelőcsöve hosszú és aránylag vastag; nyálmirigyei nagyon rövidek, hurkaalakúak, hátrafelé megvékonyodók, hátsó részüket a garatideggyűrű szorosan a nyelőcsőhöz szorítja. A nyelőcső vége kissé kitágulva megy át a zömök hordó-, majdnem gömbalakú gyomorba, melyen a három részt kívülről is igen jól meg lehet különböztetni. Középgyomra korongalakú, melyhez elül és hátul a félgömbalakú elő-, illetőleg utógyomor csatlakozik. A középbél, melynek kezdőrészébe nyílik be a hengeres pylorus-függelék, az utóbbi alaprészébe pedig a középbélmirigy hatalmas vezetéke, mindjárt eredése helye körül egy kisebb hurkot ír le, majd átmegy a második, nagyobb hurokba, a két hurok együttvéve oly S-alakot formál, melynek két szára nagyon különböző nagyságú ; végbele egyszer vastagabb a középbélnél, máskor egyenlő vastagságú vele s e szerint határuk éles vagy elmosódott. B a d u 1 á j a (29. rajz) velejében nem tér el a Gyrorbis-fajokétól, azonban fogai jóval nagyobbak. Egy-egy félsorában 19 fog van; a középső kéthegvű, egyenlő nagyságú a szomszédos mellékfogakkal; a mellékfogak háromhegyűek, melyek a perem felé haladva fokozatosan csipkézettek lesznek, mint az idézett fajok megfelelő fogai. A radula képlete azonos azokéval. Ivarkészülék (30. rajz). Hímnősmirigye a zsigerzacskó csúcsát