Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 15. (Budapest 1917)

Soós, L.: Vizsgálatok a magyarországi Pulmonáták rendszertani anatómiája köréből

30 SOÓS LAJOSban is elégségesek annak a megállapítására, hogy a szóban lévő két faj valóban két különböző nembe sorolandó. Physa fontinalis L. (5-8. rajz). Bélcsatorna (5. rajz). Pharynxa tekintélyes nagyságú s körülbelül kissé megnyúlt, letompított sarkú koczkához hasonlít, melynek előrefelé rövid, hengeres nyujtványa van. Radulazacskója aránylag hosszú, hengeres, fölfelé kunkorodó. Nyelőcsöve közepes hosszúságú, eléggé tágas s meglehetősen hirtelenül kitágulva megy át a gyomorba. A gyomor nagy, erősen hajlott s majdnem teljes kört ír le ; homorú oldalán, a pylorustájhoz közelebb ujjalákú, vakbélszerű nyujtványa van, míg a domború oldalán, de közelebb a car diatáj hoz nyílik beléje a középbélmirigy vezetéke, azonban benyílásának pontosabb körülményeit nem sikerült földerítenem. A gyomron három, eléggé jól elkülönült részt lehet megkülönböztetni, elő-, közép- és utógyomrot ; az előgyomrot a középgyomortól egy befűződés választja el, az utóbbi határát hátrafelé a vakbélszerű függelék jelzi ; az utógyomor terjedelmes s lassan megvékonyodva megy át a középbélbe. A három rész nemcsak anatomiailag, hanem histologiailag is eltér egymástól, mert mig az elő- és utógyomor nagyon vékony falú, nagyon szakadékony, kékesfehér színű, addig a középgyomor fala nagyon vastag, látszólag mirigyes, világos sárgásfehér színű. A középbél laza S-alakú hurkot ír le s azután átmegy a végbélbe. A nyálmirigyek hátrafelé kihegyesedő hurkaalakúak, felületük az egyes mirigycsöveknek megfelelően szemecskézett, vezetékeik rövidek, messze elül nyílnak a pharynxba, megfelelően a nyelőcső eredési helyének. A garatideggyűrű a mirigyeket pántszerűen szorítja a nyelőcsőhöz s e helyen a két mirigy oly szorosan egymáshoz simul, hogy határuk föl nem ismerhető, vagyis a nyálmirigyek a Limnaeák-éitól eltérően jórészt a garatideggyűrű előtt fekszenek. A mirigy külső burkolatában kevés, rendkívül apró szemcsékből álló pigment van. Ivarkészülék (6—8. rajz). Hímnősmirigye a középbélmirigybe van beágyazva, lapított, nagyjából háromszögalakú, melynek felső része szabályosabban elhelyezett és megnyúlt, alsóbb része pedig nagyobb, szabálytalan gömbalakú, illetőleg sokszögletű acinusokból áll. Hímnősvezetéke majdnem egyenes, csak kevéssé ' hajlott, egyik oldala végig sima, a másikon ellenben végig félgömbalakú függelékek ülnek ; a Vezetéket borító finom hártyában s különösen a függelékek közeit kitöltő kötőszövetben nagyon sok fekete pigment halmozódott fel. Fehérjemirigye szabálytalan gumóalakú, sima felületű s rajta épúgy, mint az egész ivarkészülék