Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 15. (Budapest 1917)

Soós, L.: Vizsgálatok a magyarországi Pulmonáták rendszertani anatómiája köréből

22 SÖÓS LAJOS csatornásan bevágott, körülbelül olyan módon, mint a kávészem 8 ebben a bemélyedésben fut végig a hím vezeték egy része. Kevéssel a női ivarnyílás mögött nyílik be a női vezetékbe a párzótáska. Ez utóbbi aránylag hosszú, hengeres nyélből s az ennek a végét elfoglaló tojásdadalakú tartályból áll. A női vezetéket borító hártyában rendkívül finom szemecskékből álló pigment van, mely az uterus falában meglehetősen szabályos haránt vonalakba rendeződött, úgy hogy a női vezetéknek ez a része harántul sávozott. Hím ivarvezetéke kezdetben vékonyabb, egyenletes átmérőjű, lapított csőalakú járat, mely alább egyenletesen, bunkóalakúan megvastagodva a prostatát alkotja. Falában tekintélyes mennyiségű pigment rakódott le. A prostatának a női vezeték felé eső oldalán, tehát nem a végén ágazik ki belőle az ondócsatorna, mely kezdetben nagyon vékony és a női vezeték mentén halad egészen a női ivarnyílás tájáig, a hol belébatol a test szövetei közé s ott halad, míg a hím ivarnyílás tájáig nem ér, a hol ismét kiszabadul a szövetek közül ; innen kezdve már jóval vastagabb s több kanyarulatot írva le a penis mentén fut végig annak distalis végéig. A penis körülbelül olyan vastag, mint az ondócsatorna s attól nem is lehetne megkülönböztetni, ha határukat egy duzzanat nem jelölné. A duzzanat úgy keletkezik, hogy a penist átlátszó, kötőszöveti elemekből álló burok veszi körül, mely az említett ponton a legvastagabb. A penis hossza meglehetősen változékony egyedek szerint, azonban aránylag tekintélyes hosszúságú, néha valamivel hosszabb a penishüvelynél, máskor ellenben rövidebb nála. A penishüvely hatalmas nagyságú, izmos falú, hengeres szerv s distalis végének közepén nyílik beléje a penis. Az ivarnyílások helyéről fönnebb már megemlékeztem, itt csak azt kell még megjegyeznem, hogy a két ivarnyílás jóval közelebb esik egymáshoz, mint a következő fajon. Az e fajra vonatkozó irodalmi adatokról a következő faj ismertetése során emlékezem meg. 2. Limnaea ovata DRAP. (2-3. rajz). Bélcsatorna. Pharynxa hatalmas fejlettségű, általában véve oldalról lapított körtealakú szerv; nyelőcsöve közepes hosszúságú s aránylag nagyon vastag; nyálmirigyei mindjárt a pharynx és a garatideggyűrű mögött találhatók, nagyon laza állományúak és rövid, lemezalakú lebenyekké tagolódtak, melyek kötőszöveti elemekkel vannak egymáshoz fűzve s a nyelőcső körül laza szövésű gomolyt alkotnak. A mirigyek száma egy pár, a mit az is bizonyít, hogy összesen két nyálmirigy vezetéket