Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 8. (Budapest 1910)
Soós, L.: A Helix arbustorum hím csirasejtjének fejlődése
A HELIX ARBUST0EU3I HÍil CSÍRASEJTJÉNEK FEJLŐDÉSE. 237 hanem laza reczét alkot. Hogy ezeket a sejteket valóban spermatogoniáknak kell tartani, azt az is bizonyítja, hogy a mirigycsövekben az ANCELféle nagy csírasejteknek már nyomát sem lehet megtalálni, nyilván azért, mert a szóban lévő sejtek már ezekből származtak, s e mellett tanúskodik az a körülmény is, hogy a spermatogoniák közt már nagy petesejtek is láthatók, a melyek szintén azokból az őscsirasejtekböl keletkeztek. A spermatogoniák között elszórva egyes sajátságos sejtek fordulnak elő, a melyek kezdetben nagyon hasonlítanak a spermatogoniákhoz s azoktól csak abban térnek el, hogy nagyobbak és több chromatinjuk van. A spermatogoniákhoz való hasonlatosságuk következtében eleinte nagyon kevéssé tűnnek föl, azonban az olyan mirigycsövekben, melyek a fejlődésnek előbbre haladott stádiumában vannak, már első pillanatra felötlenek, mert magvuk rendkívül nagy s telisded-tele van hatalmas chromatinrögökkel, melyek közt egy vagy több magvacska látható, plasmájuk ellenben nagyon kevés. A mag alakja szabálytalan sokszögletű. Ezek a sejtek ANCEL vizsgálatai szerint közvetetlenül az indifferens hámsejtekből keletkeznek. Ismerték őket már a Helix ivarmirigyének legelső vizsgálói is. PLATNER (91) alap- (basalis) sejteknek nevezte el őket. A régebbi búvárok ( DUVAL, BRÜNN, BLOOMFIELD, ROUZEAUD) azt hitték, hogy a spermatozoák ezekből fejlődnek. Ma általában azt tartják róluk, hogy a csirasejtek, elsősorban a fejlődő spermatozoák táplálására valók és az emlősök heréje SERTOLI-féle sejtjeinek felelnek meg. A föntebb ismertetett spermatogoniákhoz hasonló sejteket találunk az olyan ivarmirigy mirigycsöveinek fala mentén is, a mely a fejlődésnek már haladottabb fokán van, illetőleg a melyben a hím csirasejtek fejlődése már javában folyik. A magvak igen gyakran oly szorosan össze vannak zsúfolva, hogy határaik is elmosódnak s csak gondos vizsgálódás után lehet őket megkülönböztetni egymástól. Nagyon gyakran találjuk a spermatogoniákat a VII. T. 2. r-án föltüntetett állapotban, vagyis a midőn a chromatin hatalmas, szabálytalan, egymással chromatinrögök közvetítésével összekötött csomókban található. Ezek a magvak néha tetemes távolságra vannak egymástól, mint a hogyan az említett rajz is föltünteti, máskor azonban szorosan egymás mellett, szinte összetapadva találhatók. Az egyes sejtek határát nem lehet fölismerni, mivel a magvak közös plasmába vannak beágyazva, úgy a hogyan már föntebb is ismertettem. MEVES a Palwlinn hím csirasejtjeinek fejlődéséről szóló dolgozatában (72) azt irja, hogy a mirigycsövek gyengéd kötőszövetből álló falát óriási sejtek, az alapsejtek vonják be s a spermatogoniák azok plasmájába vannak beágyazva. Ugyanúgy van szerinte a Helixben is. Azonban MEVES-nek a Helix-re vonatkozó állítása téves. A sper-
