Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 7. (Budapest 1909)

Bolkay, I.: A magyarországi békák lárvái

a magyarorszáei békák lárvái. 7!f Termőhelyek : Pilis-Maróth, 1899 máj. 19.; Liptó-Szent-Iván, 1904 szept. 3.; Rimaszombat, 1907 jul. 6.; Tiszolcz, 1907 aug. 12. Méretek (mm.-ben) Liptó-Szent-Iván Tiszolcz Pilis-Maróth Rimaszombat Egész bosszúság _ — _ _ 33-5 29-5 25-5 23 A törzs hosszúsága __ 14 12 11 10 A törzs szélessége _„ „ _ 10 9 6-5 7 A fark hosszúsága „„ _ 19-5 17-5 14-5 13 A fark magassága _ ... 7 6 4-5 5 Bufo viridis, L\UR. (I. tábla, 5. és 5a. ábra.) A törzs szélessége legfeljebb másfélszer (l-4—1*5) foglaltatik a törzs bosszúságában, a mely utóbbi a fark hosszúságában 1'2—1'6-szer foglaltatik. Az orrlyuk majdnem kétszer akkora távolságra fekszik az orr csúcsától, mint a szemtől. A szemek a test felső szinén vannak; valamivel közelebb esnek az orr csúcsához, mint a spiraculumhoz. A szemköz épen akkora, mint az orrlyukak köze, de jóval keskenyebb, mint a száj szélessége. A spiraculum hátrafelé irányul, közelebb esik a szemhez, mint a hátsó végtag beizülésébez ; alulról és felülről egyaránt látható. A végbélnvilás kozépállásu. A fark magassága 2'7—3"4-szer foglaltatik a fark hosszúságában. A fark vége tompán kerekített, a felső vitorla enyhén domború; legtöbb esetben olyan magas mint az alsó, néha magasabb is lehet. A test felső színéből épen ügy nem emelkedik ki, mint a B. vulgaris- on. Olyan mértékű befuzödést a fark tövén nem találunk, mint a II. vulgarix-on. A fark teste a tövén merve kétszer, legfeljebb két és félszer foglaltatik a fark legnagyobb magasságában. A liyálkatüszök sorai ugyanolyan lefutásuak. mint az előbbi fajon. A száj. A csőr szélesen szegélyezett feketével s szélein finoman fogazott. A száj csak a két oldalán szegélyezett két sor szemolcscsel. A felső a kon két fogsor van, az első teljes, a második többé-kevésbbé szélesen megszakított a közepén. Az alsó ajkon három teljes fogsor van. a harmadik soha sincs a közepén megszakítva ; az első sor többnyire jóval rövidebb a másodiknál. Színezet. Általában sokkal világosabb színezetű, mint az előbbi faj. A hátoldal egyszínű olajbarna vagy sötét szürkésbarna, a hasoldal szürkésfehér és sűrű barna pontozással bontott. A fark teste vagy epyszinii sötétbarna, vagy szürkésfehér alapon