Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 7. (Budapest 1909)

Bolkay, I.: A magyarországi békák lárvái

a magyarorszáei békák lárvái. 7!f színből mindig világosabb színükkel kitűnő pontsorokat láthatunk. Eme pontsorok az u. n. nyálkatüszők (5. és 6. rajz), a melyek a halak oldalvonalával egyértéküek. A nyálkatüszők sorai az összes fajok lárváin tobbé-kevésbbé felötlök. Lefutásukban többnyire egy alaptypushoz ragaszkodnak, t. i. az egyik sor az orr csúcsán ered, elhalad az orrlyuk felett, körülövezi a szemet és az orrlyuk alatt visszatér az orr csúcsához. A másik sor, a mely tulajdonképen emennek a folytatása, a szem mögött kezdődik s a hát két oldalán a fark testének a közepe felé halad. Ezen alapszabástól csak kisebbfokú eltéréseket találhatunk, a mely eltérések az egyes fajokra jellemzők. A nyálkatüszőkön kívül a lárvákon még egy csatornácskát veszünk észre, a mely az orrlyuktól a szemig húzódik s a melyet BORN (II. p. 611.) könnymirigynek nevezett. Pi(j ment háló zat. Erősebb nagyítással az unkák két fajának úgy a testén, mint a farkán finom fekete vonalakból álló hálózatot láthatunk ; ez az ű. n. pigmenthálózat (2. ábra). A hálózat egyes vonalai a fark hossztengelyére rézsútosan helyezkednek el s a háló egyes nyílásai többnyire négyszögletesek. BOULENGER (III.) uyy tapasztalta, hogy lia a fark megsérül, a regenerált részen ez a hálózat nem újul meg. 1 'issza szerzőképessé(j. SPALLANZANI óta tudjuk, hogy a békalárvák bizonyos mértékű visszaszerzöképességgel rendelkeznek. A visszaszerzőképesség kiterjedhet a végtagokra, a farki a, OEHL szerint az idegekre, sőt CECCHINI szerint a lépre is. A visszaszerzöképes8ég az állatok törzsfejlődésével fordított viszonyban van. így a liana, Bufo és Hyla nem visszaszerzöképessége kisebb, mint a törzsfejlödésileg idősebb Pel abates és Disco(/lossus-ê. KAMMERF.R (VIII.) számos, még eme szempontból meg nem vizsgált faion végzett kísérletei alapján kimutatta, hogy a visszaszerzési képesség minőségileg valamennyi fajon ugyanaz, mennyiségileg azonban változó. Már BAREURTH kimutatta, hogy a gyepi béka i

liana faxra. Bős.) lárvájának a hátsó végtagja csak addig regenerálódik, míg a ezomb és a lábszár tompaszöget zár be egymással, ellenben a l'elobales lárvájának a lába még azon az a fejlődési fokon is regenerálódik, a mikor a ezomb már derék-, illetőleg hegyesszöget alkot a lábszárral. BYRNES szerint az elülső végtag csak addig regenerálódik, a míg a bőr alatt van. A visszaszerzési képességgel kapcsolatosan meg más melléktünejnenyek is mutatkoznak, a melyeket a kiegyenlítődés (compensatio) tör:2. ábra. Pigoienthálózat a sárgahasú unka (Bombinator pachypus BONAP. lárvájának a farkáról rajzolva. ^0-szoros nagyítás. RimaRáhó.