Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 6. (Budapest 1908)

Mauritz, B.: A nadapi zeolithek

542 I)' MAURITZ BÉLA RINNE 1 beható vizsgálatai révén ismerünk pontosabban ; a különféle lelőhelyekről származó heulanditek optikailag nem teljesen azonos viselkedést mutatnak. Áz összes heulanditekben, így a nadapiakban is, az optikai tengelysík merőleges a symmetriasíkra. A kristályok máskülönben optikailag nem homogének. Ha egy nadapi heulauditkristályból a symmetriasíkkal parallel a metszetek egy sorozatát készítjük, akkor a következő megfigyeléseket tehetjük. (3. ábra.) A legszélső metszet optikailag egynemű : a a tompa ß szögben foglal helyet : fehér fényben mérve a: a= 16—18° a bisectrixek dispersiója igen erős, p < v ; a tengelyszög ingadozo. de meglehetős uagy 2E 70—90

c. Már a következő metszeten látható, hogy csak a metszet belseje optikailag homogén, mig a metszet szegélye a {001}, {201}, (201] stb. lapokhoz tartozó sectorokból áll, a melyekben a kioltás kissé eltér a középső mező kioltásától, de a mindig a tompa (9-ban foglal helyet. Fehér fényben mérve, két kristályon az a : a szög 1. kristály 2. kristály a középső sectorban 16° 17'5° a {001}-liez tartozó sectorban 6° 10° a {201}-hez tartozó sectorban O

c 8° A kerületi sectorokban a tengelyszög Sókkal kisebb, mint a középső mezőben, sőt néha a két tengely csaknem egybeesik. De maguk az egyes sectorok optikailag még mindig nem homogének, hanem — akárcsak egy plagioklas ikerrovátkosak ; az egyes rovátkák párhuzamosan haladnak a |001|, [201] stb. lapokkal, szóval a külső természetes kristálylapokkal. Az egyes rovátkák kioltási szöge egymáshoz képest ugyanazon sectorban csak 2—4°-ot tesz ki. 1 RINNE : Über Faujasit und Heulandit. (Neues Jahrb. f. Min. Geol. Pal. 1887. II. 25.)