Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 5. (Budapest 1907)

Toborffy, Z.: Kristálytani közlemények

Y. ANNALES Ml'

SEI NATION A LIS HUNGARICI. 1:07. KRISTÁLYTANI KÖZLEMÉNYEK. Dr. TOBORFFY ZoLTÁN-tÓl. (XI. tábla.) I. Anglesit Broken-Hillfoől. HOPP FERENCZ érdemes hazánkfia legutóbbi utazása alkalmával Ausztráliából többek közt igen szép ásványokat hozott a Magyar Nemzeti Muzeum számára ; ezek közül az anglesiteket óhajtom itt ismertetni. A szóban forgó anglesittufák Broken-Hillből (Willyama). DélAusztrália eme jelentős bányahelyéről származnak, a hol az értékes ezüstérczeknek számos féleségét nyerik. De nemcsak bányászati szempontból fontos e hely, hanem mint valóságos kincstára a legváltozatosabb ásványspecieseknek is, a melyek közül G. SMITH 1 egymaga mintegy negyvenet sorol fel. Az anglesit mint a galenit oxydatioterméke fordul itt elő, igen gyakran pseudomorphálva az utóbbit. A galenit azonban egyrészt cerussittá is alakult, a mely rendszerint — úgy a jelen esetben is — az anglesitnek alapját képezi, sőt HAMMOND

2 nézete szerint vele keveredik is, s mintegy ólomsulfocarbonátot alkot. Röviden megemlíthetem, hogy e cerussitet részletesebben már MÜGGE :

í ismertette. Leírása szerint az igénytelen külsejü kristályok rendesen ikrek az (130) prizma lapjai szerint, s szívalakú külsőt mutatnak. Lapokban nem nagyon gazdagok. Társásványai a vasokkeres alapon : ezüst, embolit, atakamit, azurit,

4 malachit és végül anglesit, a melyről azonban bővebben MÜGGE nem tesz említést. A Magyar Nemzeti Muzeum tulajdonában lévő anglesit kristályai meglehetősen aprók ; a legnagyobbak is alig érik el a 3 mm.-t. Nagy részük tejfehér, zavaros, de igen sok víztiszta, tükörfényes lapoktól csillogó kristály is található. A külső megjelenes tekintetében három, habár egymástól élesen el nem választható változatot észlelhetünk. 1 Zeitschrift für Kryst. Bd 25, p. 291. Zeitschrift für Kryst. Bd 30, p. 91. 3 Neues Jahrbuch für Min. 1S97, II, p. 78. 4 STEINER SZILÁRD

, Annales Musei Nat. Hung. 1906, IV. p. 293.