Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 5. (Budapest 1907)

Moesz, G.: Adatok az Aldrovanda vesiculosa L. ismeretéhez

AZ ALDROVANDA VESICULOSA ISMERETÉHEZ. 345: tulajdonképen több egymásra következő különböző rendű oldalágakból alakult, mely oldalágakat mindig egy-egy virág tetőz be, s a legutolsó levélörvből oldalhajtás keletkezik, mely a szárat folytatja, aztán ismét virággal fejeződik be. És így tovább. Más szóval ezt az elágazást nem monopodiálisnak, hanem sympodiálisnak kell tekintenünk. A képen magyarázva a dolgot : az Sz

1 szárat betetőzi a \\ virág, e tengelyből mint oldalág keletkezik az Sz% szár, terminális V„ virággal, s ebből a tengelyből ismét mint oldalág keletkezik az Sz

3 ág. A meretek különbsége is a virágok terminális állása mellett szól. A virág kocsánya ott, a hol a szárból az elágazás történik, feltűnően szélesebb, mint a szárat folytató ág szélessége. A legfiatalabb bimbó (V,) szára 1*6—2'5-ször, az idősebb bimbó (F

t) szára 1"4— l'G-szor szélesebb, mint a mellette levő szárnak a szélessége. C

ELAKOVSKY * lent idézett munkájában így szól: «Nach einem mechanischen Gesetze erhält immer das kräftigere von zwei benachbarten, anfangs in einer Masse der Anlage noch vorhandenen Gebilden die Terminale, das schwächere die laterale Stellung, die morphologische Bedeutung mag sein, welche sie wolle.» Említem, liogy a virágok mindig a szár egyik oldalán jelennek meg. Ezt eddig senki sem vette észre, pedig az élő növényen rögtön feltűnik. Hogy erről bizonyítékot szerezzek, számos példányt bonczolgattam fel, a virágok és bimbók elhelyezését szigorúan kísértem orvról örvre. Mefigyelésem minden esetben beigazolást nyert. Helyesebben fejezem ki azonban magam, ha nem a virágoknak egy oldalon való megjelenéséről szólok, hanem azt mondom, hogy az oldalágak jelennek meg mindig egy és ugyanazon az oldalon. Még pedig egy olyan levél hónaljából, mely a kettős örv alsó tagjához tartozik. Ez az oka és magyarázata annak, hogy a kettős örv felső tagja csak a virág oldalán jelenik meg és itt is csonka marad. Az elágazásnak ez a módja arra vall, hogy az Aldrovanda sympodiuma kunkoros. A sympodiális elágazásnak más oldalról való megvilágítása érdekében számos növénynek szárából kereszt és hosszmetszeteket készítettem abból a czélból, hogy a középponti nyalábnak kettéoszlását megfigyeljem. Erre vonatkozó ábrákat a VII. táblán találunk. A kék szín jelenti a középponti nyalábot, a piros vonal a középponti csatornát. A 26. ábrán láthatjuk, hogy a nyaláb a kettős örv felső, öt levelű * CELAKOVSKY LAD

. : Ueber die Blüthenwiekel der Borragineen. (Flora. 1S8Ü. p. 355; 1881, p. 465.)