Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 5. (Budapest 1907)

Moesz, G.: Adatok az Aldrovanda vesiculosa L. ismeretéhez

334. MOESZ GUSZTÁV Könnyen föltehető, hogy a Fortyogó forrása, mely úgyis 2—3-szor annyit pihen, mint a mennyit működik, egyszer-másszor harmadfél évnél is tovább marad száraz, s akkor az az 1 dm. mélységű víz is eltűnik. Ilven esetben az Aldrovanda menthetetlenül elpusztul. És mivel a múltban ilyen kiszáradás könnyen bekövetkezhetett, azért nem tartom valószínűnek, hogy az Aldrovanda ősi lakója volna a Fortyogó-mocsárnak. Hogyan és mikor kerülhetett mostani helyére, azt nem sejtem. Hozzá legközelebb a rétyi Nyírben és Bukarest mellett él jelenleg az Aldrovanda. E helyeken azonban a típus él, nem pedig a Durieid változat. Innen tehát nem juthatott Brassóba. Lehetséges, hogy ezelőtt a Barc-zaság nagyobb mocsaraiban, lápjaiban a Durieni változat is otthonos volt. A kultura következtében azonban gyorsan pusztul az ősi lápi növényzet. Helyét a legelők és szántók egyhangú flórája foglalja el. III. A rétyi Nyír Aldrovandá ja. A rétyi Nyír Háromszék megyének egyik legérdekesebb területe. Geologiai szempontból is érdekes homoksziget, mely Sepsi-Szent-Györgytől keletre 10 km. távolságban, a Feketeügy balpartján, Béty és Komolló községek határában terül el. Nagysága kb. 5 négyszögkilométer. Homokos talajon égerfával tarkított nyírerdő, melyben körülbelül 130 kisebb-nagyobb tavacskának vize csillog. A száraz homok flórája gyors egymásutánban változik itt a nedves homokéval. Magunk felett a nyírfa laza lombját, alattunk sok érdekes növényen kívül a kupánvirág (Nymphaea) szép rózsáit látjuk. A rétyi Nyír szépsége kedvessége oly annyira szembetűnő, hogy nem birom a Székelyföld jeles leírójának, ORBÁN I>ALÁzs-nak * következő sorait megérteni : •i. ... A Feketeügyön túl kezdődik Háromszéknek Saharája, a rétyi nyír .... közel egy négyszögmértföld kiterjedésű homoksivatag, hol a humust nélkülöző földben csak beteges nyírfák tenyésznek, sivár homokbuczkák közt, melyeket a Nemere ide s tova hord, minden évben alakít, változtat s fel-felkapva gyakran utazókat, legelő nyájakat temet oda kietlen sötét ölében. A hullámzatos mozgó talajban mély üregeket vésett a zúgó fergeteg, s ott az egybegyűlt s lefolyással nem bíró víz bűzhödt tavakat alkot, melyekből békák — e kietlen táj egyetlen állandó lakói — baljóslatú lilíegése és vákogása hallszik Id.» ORBÁN BALÁZS ilyennek látta volna-e a rétyi Nyírt? És 1869 óta a sivár terület poétikus nyíressé alakúit volna? Azt hiszem ORBÁN BALÁZS * ORBÁN BALÁZS: A Székelyföld leírása. Pest, 1869, 3-ik kötet.