Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 4. (Budapest 1906)

Soós, L.: A magyarországi Neritinák kérdéséhez

4Ö2 D! SOÓS LAJOS Igen érdekes a tátrai előfordulás. Itt e csigák a Drechselhäuschen nevű hegylejtőn lévő vízesések forrásainak jéghideg vizében. 1600 m. magasságban élnek.

1 Kivételes körülményekhez alkalmazkodva szervezetük is átalakult. Jóval nagyobbra nőnek, mint egyebütt ; tekercsük igen magas, kiemelkedő, úgy hogy házuk szinte tornyosnak tűnik fel. Átmérője és magassága egyenlő nagy, a többi termőhelyekről származó példányok átmérője ellenben mindig nagyobb a magasságnál. A tapolczai meleg források Neri-Iiná-ja az irodalomban N. Prevostiana var. hungarica (KSTR.) MRTS. néven szerepel. KOBELT szerint

2 a typikus Prevostiaiul-tói abban tér el, hogy tekercse valamivel magasabb, a héj nyílása pedig valamivel megnyúltabb. A tekercs tapasztalásom szerint egyáltalán nem magasabb, mint a typikusnak tartott formákon, abban azonban eltér tőlük, hogy az utolsó kanyarulat nem mindig élezett, továbbá, hogy a nagyobb átmérő irányában nyúltabb, s így közeledik a szicziliai N. meridionalis-hoz. Színezete annyiban érdekes, a mennyiben fekete alapszínét gyakran harántsorokba rendeződött világos foltok szakítják meg, a mi ismét egy déli faj. a N. peloponnesia jellemző bélyege. A tatai Neritina alakjára nézve megegyezik a vöslauival, színezet és rajzolat dolgában azonban lényegesen eltér tőle. Említettem, hogy a vöslaui példányok tiszta feketék, néha lilaszínűek; a tataiak ellenben sohasem feketék, hanem alapszínük mindig világosabb vagy sötétebb lila. A színezet egyszer egységes, máskor azonban több-kevesebb világos folt tarkázza, s e foltok rendesen szabálytalan hullámos vagy szabályos zeg-zúgos vonalakká egyesülnek. A zeg-zúgos vonalakkal díszített példányok rajzolata igen hasonlít a N. danubialis rajzolatához s HAZAY Tatán gyűjtött és később a Nemz. Múzeumba jutott példányait N. danubialis var. thermalis néven jelölte is meg. Kétségtelen azonban, hogy a tatai Neritina nem azonosítható a danubialis-szal, mivel ez utóbbi, mint már említettem, a nagyobb termetű, a nagyobb átmérő irányában erősen megnyúlt Neritiná-k közé tartozik, a N. fluviatilis csoportjába. Kétségtelenül a rajzolat tévesztette meg K0RH0s-t is, midőn a szóban forgó formát a N. fluviatilis var. Parreysi VILLA-val azonosította. KORMOS arra is hivatkozik, hogy a tatai meleg források közelében lévő mészv tufában megtalálta a N. fluviatilis törzsalakját is. KORMOS úr szívességéből volt alkalmam a mésztufában talált példányt az élő tataiakkal 1 IJAZAY, AZ északi Kárpátok vidékének Molluska-faunája. (Math, és Természettud. Közi. XIX. köt. 6. sz. p. 374—75) és : Die Mollusken-Fauna der Hoben Tátra. (Jalirb. deutsch, malako-zool. Ges. Bd. XII. p. 37 — 3S.) 2 L. c. p. 15.